A középkorban nem volt meglepő, ha egy uralkodónak tíz vagy akár több gyermeke is született, azonban kissé más a helyzet ha a római pápáról van szó. Nézzük VIII. Ince esetét.

Giovanni Battista Cibo 1432-ben született Genovában tekintélyes, görög származású családban. Apja, III. Kallisztusz idején Róma szenátora volt, s ő maga a nápolyi királyi udvarban nevelkedett. Előbb a római, majd a padovai egyetemre járt. Eléggé mozgalmas életét élhetett, hiszen a krónikások összesen tizenhat gyermekéről tudnak, akik közül talán nem volt mindegyik törvénytelen, hiszen Cibo egyes krónikák szerint meg is nősült. A felesége halála után úgy döntött, hogy Isten szolgája lesz, így felajánlotta szolgálatait V. Miklós pápa féltestvérének, Calandrini bíborosnak.

Innen már egyenes volt az út, hiszen II. Pál pápa 1467-ben Savona püspökének nevezte ki, majd 1472-ben Molfetta város püspöki székét kapta meg.

Egyre gyakrabban megfordult a pápai udvarban, ahol megismerkedett Giuliano della Rovere bíborossal, aki 1473-ban bíborosi rangra emeltette.

Amikor IV. Sixtus meghalt, a pápaválasztó kollégiumban két hasonló erősségű párt volt - a dell Rovere-féle és a Borga-féle párt.

Ennek eredményeképpen a konklávé 1484. augusztus 29-én őt választotta pápává - így tulajdonképpen az őt irányító Giuliano della Rovere bíboros nyerte a választást.

A trónra lépése után azonnal hozzálátott a tizenhat gyermeke és széles rokonsága jólétét megalapozni. A féktelen nepotizmusa kiterjedt az egyházi és világi pozíciókra egyaránt. Ez abban az dőben nem volt szokatlan, hiszen számtalan botrányos életű pápa uralkodott.

Első beszédében a török elleni harcot emelte ki, hogy aztán hadat üzenjen I. Ferdinánd nápolyi királynak, aki egyébként Mátyás király feleségének Aragóniai Beatrixnek volt az apja. Mivel a király nem engedett, s a béketárgyalások nem hoztak eredményt, a pápa 1489-ben kiátkozta.

Szövetséget keresett Firenzével, ami kissé különös annak fényében, hogy elődje le akarta mészároltatni a Medicieket. VIII. Ince másképpen gondolkodott - egyik fia, Franceschetto feleségül vette Maddalena Medicit, s ő maga bíborossá nevezte ki az ekkortájt éppen tizenhárom éves Giovanni de'Medicit, aki aztán néhány évtized múlva legyőzte Bakócz Tamás esztergomi érseket a pápaválasztáson.

Közben a pápa békéltető szerepet vállalt Hunyadi Mátyás magyar király és I. Miksa német-római császár között, ami különösen azért érdekes, mert közben bőszen támadta Mátyás apósát.

Nagy támogatója volt az inkvizíciónak és 1484. december 5-én áldását adta a boszorkányüldözésre is. Ekkor jelent meg a "boszorkánybulla"

Közben 1489 márciusában a pápai udvarba került II. Bajezid szultán testvére is, Cem herceg. A szultán egy összegben 120.000 koronát fizetett az őrzéséért és átadta a Szent Ládzsát is, majd évente még 40-45.000 dukátot (a mai pézben másfél millió dollárt), hogy a herceget fogságba tartsa. Az összeg Vatikán éves költségvetésével volt egyenlő.

Uralkodása 1492. július 25-én ért véget - ekkortájt hatvan éves lehetett.

A "hálás utókor" legfontosabb hagyatékának tizenhat gyermekét nevezte, akik közül kettőt ismert el törvényesnek. A korabeli gúnyvers szerint "Nyolc vásott fiú született, és ugyanannyi leány, ezért aztán ezt a pápát valóban Róma Atyjának lehet nevezni." (Octo nocens pueros genuit, totidemque puellas; Hunc merito poterit dicere Roma patrem.)

A halála sem volt mindennapi, hiszen mindent elkövetett az életben maradásért. Stefano Infessura krónikaíró szerint három fiatal fiú vérét transzfúzionálta (jobb ötlet híján megitatta a vért) egy Giacomo di San Genesio nevű orvos, de a pápa hamarosan meghalt. Ahogyan a három fiú is.

djp