A ókori rómaiak és görök rendelkeztek egy titokzatos fogamzásgátló gyógyszerrel, amely a hírek szerint nagyon hatékony volt. Ezt a szilfium (silphium) vagy szilfion nevű, máig azonosítatlan növényt fűszerként, parfümként és afrodiziákumként is használták - pontosabban a növény gyantáját. A legenda szerint magának Apollón istennek az ajándéka volt - valódi csodaszer. Olyannyira, hogy a a pénzükre is ráverették az ábrázolását.

A növény vaskos gyökerű és tuskós levelű volt, amely apró, sárga színű virágokkal rendelkezett, de olyan finom illatú volt, hogy aranyáron mérték. A ropogós szárát megsütötték, megpirították vagy megfőzték és úgy fogyasztották. A gyökereit frissen, ropogósan, ecetbe mártva ették. Tartósítószerként alkalmazták a lencséhez, a juhok húsát pedig puhává, porhanyóssá tette. A virágzatától parfümöt készítettek, a magjait pedig megszárították és megőrölték és fűszerként használták. Az édesköményhez hasonló növény volt.

A növény kizárólag Észak-Afrikában (Cyrene városa környékén, a mai Líbiában) termett, egy körülbelül 200 km hosszú, széles tengerparti sávban, s kizárólag vadon termett, ahogyan a kapicserje is. Mivel a görögök és a rómaiak otthon nem tudták termeszteni, ennek következtében (főként a feketepiacon) rendkívül drága lett - az arany árának a többszöröse is. Főként a tengerparthoz közel termett, így rendkívül népszerű volt a csempészése.

A drágaság ellenére rendkívül sokat vásároltak belőle, olyannyira, hogy a növény végül kihalt. Ma is sok vita folyik arról mennyire lehetett hatásos, de sajnos ezt már nem fogjuk megtudni, mert a mai napig sem tudjuk pontosan melyik volt ez a növény. Illetve úgy tudni teljesen kihalt, bár néhány éve állítólag találtak belőle néhány cserjét, de ezt senki nem bizonyította. 

Ma úgy tartják, hogy a Ferula nemzetség egy kihalt faja lehetett. Theophrastus megemlítette hogy vastag, fekete kéreggel borított gyökerei vannak, amelyek fél méter hosszúak.

Hippokratesz is írt róla: "Amikor bélproblémái vannak, kaparjon le apró darabokra a szilfiumról és alkalmazza borogatásként."

Az idősebb Plinius szerint a köhögés, a torokfájás, a láz, az emésztési zavarok, a szemölcsök, az aranyér, a kígyómarás, a rüh, a köszvény, az epilepszia és sok másféle betegség kezelésére is alkalmas, de az igazi fontossága a fogamzásgátló és vetélést segítő hatása miatt volt. Julius Caesar annyira fontosnak tartotta, hogy komoly tartalékot halmozott fel belőle.

Az utolsó fellelt szilfiumszálat érdekességként Nero római császár kapta, valamikor 54-58 között.

djp