Az aranynál is drágább fogamzásgátló csodaszer
A ókori rómaiak és görök rendelkeztek egy titokzatos fogamzásgátló gyógyszerrel, amely a hírek szerint nagyon hatékony volt. Ezt a szilfium (silphium) vagy szilfion nevű, máig azonosítatlan növényt fűszerként, parfümként és afrodiziákumként is használták - pontosabban a növény gyantáját. A legenda szerint magának Apollón istennek az ajándéka volt - valódi csodaszer. Olyannyira, hogy a a pénzükre is ráverették az ábrázolását.

A növény vaskos gyökerű és tuskós levelű volt, amely apró, sárga színű virágokkal rendelkezett, de olyan finom illatú volt, hogy aranyáron mérték. A ropogós szárát megsütötték, megpirították vagy megfőzték és úgy fogyasztották. A gyökereit frissen, ropogósan, ecetbe mártva ették. Tartósítószerként alkalmazták a lencséhez, a juhok húsát pedig puhává, porhanyóssá tette. A virágzatától parfümöt készítettek, a magjait pedig megszárították és megőrölték és fűszerként használták. Az édesköményhez hasonló növény volt.
Az első Stuart-házból származó skót uralkodó a Walter Stewart főudvarmester és Marjorie Bruce skót királylány házasságából születő II. Róbert volt.
Ulysses S Grant, az amerikai polgárháború egyik leghíresebb tábornoka és az Egyesült Államok 18. elnöke a civil életben korántsem volt olyan sikeres, mint a harctéren.
Sarah Pridden 1690-92 között születhetett egy kőműves lányaként. Gyermekkorában ruhakészítő szeretett volna lenni, így egy varrónőhöz szegődött el tanoncnak. Mindez nem is lett volna baj, de kilencévesen elhagyott egy értékes csipkedarabot, így nem mert hazamenni. Megszökött és az utcán kezdett új életet.
Az egyik első erotikus regényt (a Két szerelmes históriája címűt) egy sieniai fiatalember írta, s a mai szemmel is eléggé élvezetes és érdekes olvasmány. A szerző, egy tizennyolc gyermekes elszegényedett nemesi családba született fiú, aki a legnagyobb volt, így bőven kijutott számára a ház körüli és mezőgazdasági munkákból, de nagyon sokat tanult és mindig érdeklődött a tudományok iránt is.
A Clisson és Eugénie szerzője Bonaparte Napóleon, aki 1795-ben írta meg ezt a jórészt önéletrajzi ihletésű történetet.
Ha valaki ma meghallja Macbeth nevét, minden bizonnyal az egyik legnagyobb angol drámaíró, William Shakespeare 1577-ben megjelent drámája jut eszébe, amely persze élve a költői szabadsággal, nem igazán hiteles történelmi szempontból.
Amikorra VIII. Henrik nagy nehezen