V. Lajos vagy ahogyan a hálás utókor elnevezte Henye Lajos 966/967 körül születhetett Lothár nyugati frank király fiaként és II. Lothár itáliai király unokájaként. Szülei (Lothár és Itáliai Emma) 966 elején házasodhattak össze, s eléggé gyorsan érkezett a trónörökös is.

Az apa, ismerve a kor viszonyait, már 978 (vagy 979). június 8-án megkoronáztatta fiát Adalbero reimsi érsekkel, így társuralkodóként uralkodtak tovább. Lajos 982-ben feleségül vette Anjou grófjának II. Fulkónak a lányát Blankát, s egyúttal Aquitania uralkodójává is koronázták.

A házasság olyan jól sikerült, hogy Blanka két évvel később visszaszökött az apjához, majd elvált Lajostól. Persze ha azt is hozzávesszük, hogy kb. huszonöt évvel volt idősebb Lajostól, s ez már a harmadik házassága volt, akkor talán érthető a csalódottsága a tizenöt-tizenhat éves fiúban. A két év alatt külön hálószobájuk volt, s beszélni is alig beszéltek egymással, s a feleség azt is érzékelte, hogy a fiú nem örökölte apja tehetségét - semmiben.

Blanka ezután még kétszer, így összesen ötször ment férjhez, s közben háromszor el is temette az aktuális férjét.

Lajos azonban nem nősült meg újra (ideje sem sok lett volna rá), ugyanakkor 986. március 2-án megörökölte a frank trónt - pontosabban egyedül uralkodhatott tovább.

A trónnal együtt egy komoly konfliktust is megörökölt a reimsi érsekkel és kancellárral. Az érsek II. Ottó német-római császár érdekeit képviselte egy háború során még 978-ban, amely révén szembekerült Lajos apjával, így Lajossal is. Mindezek mellett férje halála után Emma királyné az érseket támogatta, így szembekerült a fiával. Persze ennek viszonylag egyszerű oka lehetett, hiszen Ottó és Emma féltestvérek voltak - mindkettőjük édesanyja Burgundi Adelaide volt, akit a botrányos életű XII. János pápa koronázott első német-római császárnévá 962. február 2-án. Adaleide nagy hatással volt Emmára és II. Ottóra is.

Eleinte az anyakirályné akarata érvényesült, majd a fiú kerekedett fölébe. Eközben az országot tulajdonképpen a nemesek irányították, Lajosnak csak névleges hatalma volt, az is csak a mai Franciaország egy kisebb részén. A nemesek pillanatnyi érdekeinek megfelelően hol az anyát, hol a fiút támogatták.

Lajos végül egy hadjáratot indított a kancellár ellen, aki ekkor behódolt. Leromboltatta saját kastélyait és túszokat is adott a királynak. A király magához rendelte, s 987 tavaszán meg is jelent Compaigne-ben a király előtt. Ekkor következett be a baleset, s az érsek nagy szerencséje.

Lajos Senlis és Compaigne között egy vadászat során 987. május 21-én vagy 22-én a Halette-erdőben lovasbalesetet szenvedett és sérüléseibe hamarosan belehalt.

Adalbero érsek fellélegezhetett, sőt a támogatásával királlyá választották a Capet-ház első királyát Hugót.

A lóval a dinasztia is bukott, hiszen a Karoling-dinasztia kihalt, a Capetingek pedig elkezdték kilenc évszázados uralmukat.

Lajost egyébként Compainge város társaskáptalanjában temették el, amelyet Szent Kornéliusznak szenteltek.

 djp