Az átlagember számára Napóleon legnagyobb és legbosszantóbb veresége Waterloo volt, amely természetesen részben igaz is.

Van azonban egy másik ütközet, ahol a császár emberei nagyon gyorsan megfutamodtak, mindezzel nagy derültséget okozva az oroszoknak, poroszoknak és angoloknak.

1807 júliusában, miután a Francia Birodalom, Poroszország és Oroszország aláírta a tilsi szerződéseket, az ünneplésre vágyó császár igazi háború híján másfajta izgalomra vágyott. Louis-Alexandre Berthier vezérkari főnököt azzal bízta meg, hogy szervezzen nyúlvadászatot.

A vezérkari főnök hatalmas szabadtéri ebédet szervezett Grosboisba a császár és a legkiválóbb katonái számára, ahol a hadsereg rézfúvósai szórakoztatták a vendégeket. Többszáz, egyes hírek szerint háromezer nyulat fogtak be, amelyeket a mező peremén egy hatalmas ketrecbe zártak.

Napóleon jelzésére a nyulakat kiengedték a ketrecből, s a vadászat elkezdődött - de nem egészen úgy, ahogyan a franciák képzelték.

A szabadon engedett és éhes nyulak Napóleon és társai felé kezdtek el futni, amelyen a francia császár és kísérete eleinte jót mulatott. A helyzet abszurd volt, de aztán kissé megváltozott a helyzet. A hosszú fülű támadók úgy rohamozták meg őket, ahogy a Bastille-t a forradalmárok.

A nyulak elérték a császárt is, s elkezdtek a kabátján felkapaszkodni. A császár megpróbálta őket lelőni, de túl gyorsan közeledtek és túl sokan voltak, így az emberei pedig botokat ragadva támadtak a nyulakra. A kocsisok és hajtók is beavatkoztak a harcba, de a nyulak csak folyamatosan érkeztek.

Ahogy Thiebault báró írta: „A rettenthetetlen nyulak megfordították a császár katonáit, eszeveszetten támadtak rá hátul, nem voltak hajlandóak hátrálni, a lábaihoz gyűltek, amíg meg nem tántorították, és meglehetősen kimerült franciákat visszahúzódásra kényszerítették."

Ekkor a császár taktikát váltott, s nyúlcipőt húzva a kocsijához menekült. A stratégiáját megértve több tábornoka követte példáját, de a nyulak is reagáltak. Ké szárnyra bomlott a nyúlcsapat és a császári kocsi felé tartottak. Egyes példányoknak sikerült beugrania is oda.

Végül a császár feladta a harcot, s kocsijával elhajtatott. Európa ura elmenekült a nyulak elől.

Végeredményben Berthier volt a hibás, hiszen emberei szelíd nyulakat vásároltak, nem pedig vadnyulakat fogtak. Az éhes nyulak pedig a gazdákat látták a császárban, akitől az élelmet kapják majd, ezért szaladtak felé.

 djp