A Clisson és Eugénie szerzője Bonaparte Napóleon, aki 1795-ben írta meg ezt a jórészt önéletrajzi ihletésű történetet. VIII. Henriktől csak szerelmes levelek maradtak meg, tőle viszont egy igazi love-story.

A történetben Clisson egy forradalmi francia katona, aki már belefáradt a harcokba s találkozik Eugénie-vel egy nyilvános fürdőben. Clisson leszerel és hamarosan összeházasodnak, majd több gyermekük születik, amikor újra kitör a háború. Clisson kötelességének érzi, hogy újra harcoljon, de a csatában megsebesül, miközben feleségét elcsábítja egyik társa, Berville, akit maga küldött a nő megnyugtatására.

Mikor Clisson ezt megtudja, küld egy utolsó levelet a hűtlen feleségnek és szeretőjének, s a halálba rohan.

Az őt ismerők szerint, ez a történet Bonaparte Napóleon és akkori szeretője, első igazi szerelme, Eugénie Désirée Clary (Robert Lefèvre festményén) kapcsolata alapján íródott. Erre utal, hogy az író még a főszereplő nő nevét sem változtatta meg. Napóleon és Eugénie 1794-ben találkozott, majd 1795. április 21-én a férfi eljegyezte a lányt.

Valami történhetett a háttérben, mert nem sokkal később Napóleon megismerkedett Joséphine-nel, majd szeptember 6-án felbontotta az eljegyzését.

Eugénie egyébként Napóleon bukása után svéd és norvég királyné lett.

A későbbi francia császár tehát irodalmi babérokra vágyott, amelyet csalódása papírra vetésével próbált elérni. Később első konzulként és császárként, Joséphine, majd Mária Lujza férjeként, valamint hadvezérként már nem igazán maradt erre ideje.

Igaz, Szent Ilona szigetén már lett volna idő erre is, de akkor egy tinilány rajongása kötötte le az idejét és energiáját.

Az eredeti kéziratot több szétszórt tervezetből és részletből állították össze.

Az első töredéket kevéssel a francia császár halála után, 1821. november 22-én eladták egy brit frankofilnak, majd egy jó évszázaddal később, 1938 júliusában a londoni Sotheby's aukcióján megvásárolták. A vásárló Hermann Eisemann volt, aki aztán New Yorkban eladta Julio Lobo, kubai cukorkereskedőnek.

A második töredék gróf Tytus Działyński lengyel gyűjtő birtokában van, amely negyven oldalnyi Napóleon saját kézírásával ellátott, s a személyzete által hitelesített példány. A gróf 1822 májusában kapta ezt a töredéket, de csak közel egy évszázad múlva (1920-ban) publikálták.

A harmadik töredék mindössze négy oldalnyi, amely a londoni antikváriusok között forgott, végül a brit ingatlanfejlesztő, Howard Samuel vásárolta meg, oldalanként kétezer-háromszáz fontért. Jelenleg a Kaliforniai Santa Barbara -i Karpeles Kéziratkönyvtár Múzeumában van.

A negyedik töredék Orlov gróf birtokába került 1823 decemberében, ezt 2007-ben publikálták először. Jelenleg a moszkvai Állami Történeti Múzeumban található.

Az ötödik töredék pedig Andre de Coppet francia üzletember birtokában volt, de 2007-ben elárverezték egy francia magángyűjtőnek.

Napóleon tehát ötször próbálta papírra vetni gondolatait, s a történetek között vannak eltérések, de ugyanazt próbálta leírni. A történet (teljes) szerkesztett változata közel száz oldalnyi volt.

Érdekes, hogy később szeretőjéhez Maria Walewskához sem írt soha semmit, pedig őt is nagyon szerette

djp