Magyarországi Szent Erzsébet avagy Türingiai Szent Erzsébet talán a legismertebb szentté avatott magyar királylány, aki (a jelenlegi ismeretek alapján) 1207. július 7-én született II. András magyar király és a Bánk bánból is ismert Merániai Gertrúd harmadik gyermekeként.

A születési helyeként Sárospatakot szokták megadni, de könnyen lehetséges, hogy Pozsonyban vagy Óbudán született.

Igazán kiemelkedő családba érkezett, hiszen édesanyja egyik testvére a francia király felesége lett, a másikat pedig szentté avatták. Az ő testvére volt IV. Béla második honalapító, akinek gyermekei közül Kingát és Margitot szentté avatták, Jolánt és Konstanciát pedig boldoggá és akkor még nem is beszéltünk Jolánta hercegnőről, akit Aragóniában szinte szentként tiszteltek.

Erzsébet egészen fiatalon, már négyéves korában Türingiába került IV. Lajos tartománygróf udvarába, akinek egyik fiát, Hermannt szánták férjül számára. Wartburgban, az irodalom- és zenekedvelő grófi családban kiváló nevelést kapott, s a buzgóan vallásos grófné a vallási ismeretekbe is bevezette.

A temperamentumos és szenvedélyes kislány minden táncnál jobban szerette a lovaglást amely későbbi életében is megmaradt. Már feleségként is elébe lovagolt a hosszú utakról hazatérő férjének és szenvedélyes csókokkal üdvözölte.

Wartburgban tudta meg, hogy 1213-ban édesanyját meggyilkolták, s az addig is nagyon vallásos kislány életfelfogása megváltozott és folyamatos imával kereste a lelki békét. Hosszú ideig rémálmai voltak és csak nagyon nehezen tudott túllépni édesanyja halálán. Jegyesének korai halála után (Hermann 1216. december 31-én hunyt el) egy másik fiatal gróf, Lajos lett a jegyese, aki egyébként gyermekkorától kedvenc játszópajtása volt és akit barátként is nagyon szeretett.

Közben apósa halála után (1217. április 25-én) jegyese lett Türingia uralkodója, aki Erzsébet minden törekvését támogatta. Erzsébet a szegények és betegek lelki támogatója lett, aki nagyon egyszerű életet élt, gyakran gyakorolt bűnbánatot és a jótékonykodásnak szentelte egész életét. Egyszerű ruhát viselt és mindennap többszáz embernek adott ételt.

Az esküvőt 1221-ben tartották Eisenachban és rendkívül boldog házasságban éltek. A fiatal párnak összesen három gyermeke született - Hermann (1222. március 28.), Zsófia (1224. március 20.) és Gertrúd (1227. szeptember 29.). Közben 1222-ben Pozsonyba látogatott, ahol megtudta édesanyja halálának körülményeit.

Egy évvel később. 1223-ban ferences szerzetesek érkeztek Türingiába és megismertették vele Assissi Ferenc eszméit, s ő azonnal úgy döntött, hogy annak megfelelően éli tovább az életét.

Két év múlva férje vazallusként, II. Frigyes német-római császár mellett hadba indult, s Erzsébet vette át a tartomány irányítását. Mivel 1226-ban betegségek és árvízek sújtották Türingiát, Erzsébet kórházat építettett és csaknem ezer szegényt láttak el naponta. A férje családja nem nézte jó szemmel a jótékonykodását, de a férje minden döntését támogatta a hazatérése után.

1227-ben férje II. Frigyes mellett keresztes háborúba indult, de a hadjárat során elhunyt. A férje halála után bő két héttel (1227. szeptember 29-én) született meg legkisebb gyermekük, de Erzsébet csak októberben hallotta férje halálhírét.

Az özvegy teljesen összetört "Meghalt. Meghalt. Számomra olyan, mintha ma az egész világ meghalt volna." - mondta akkor.

Az alig húszéves özvegy úgy döntött, sohasem megy férjhez és apácaként éli az életét. 1228 nagypéntekén cölibátust fogadott és teljes engedelmességet gyóntatójának, Marburgi Konrádnak, aki nagyon szigorúan és keményen bánt vele. Erzsébet még a saját orrának levágását is felajánlotta, hogy fogadalmát betarthassa.

Férje halála után sógorai nagyon kegyetlenül bántak vele, így egy októberi napon észrevétlenül elhagyta Wartburg várát az újszülöttel együtt, majd másnap két nagyobb gyermekét is elhozatta. Az utóbb időben felmerült az is, hogy valójában elűzhették a várból.

Ékszerei eladásával, varrással és fonással tartotta fenn családját, majd Eckbert bambergi püspök fogadta be Pottenstein várába.

A püspök azt javasolta, hogy menjen újra férjhez, s II. Frigyes német-római császárt javasolta férjének, akinek már korábban is tetszett Erzsébet, s most meg is kérte a kezét. Ő azonban hű maradt fogadalmához és elutasította a császár kérését.

Visszatért Wartburgba, majd Marburgba költözött. 1228-ban csatlakozott Szent Ferenc Világi Ferences Rendjéhez, s kórházat alapított a nem sokkal korábban elhunyt Szent Ferenc tiszteletére, ahol saját maga látta el a betegeket. Egyszerű ruhában járt, s apja hívására sem akart visszatérni Magyarországra.

Három nappal halála előtt közölte, hogy meg fog halni, s alig 24 éves volt, amikor 1231. november 17-én kora hajnalban valóban elhunyt a hesseni Marburgban.

Halála után néhány évvel, 1235. május 27-én (más források szerint 26-án) avatta IX. Gergely pápa szentté, az a pápa, aki hét évvel korábban Assissi Szent Ferencet is szentté avatta. A szentté avatás költségét a Német Lovagrend nevében átvállalta sógora, Türingiai Konrád. Az oltárra emelésre a perugiai domonkos kolostorban került sor pünkösd ünnepén. A legenda szerint a korabeli európa leghatalmasabb ura, az Erzsébet által kikosarazott II. Frigyes német-római császár is aktív szerepet vállalt a szentté avatásban, s azt mondta: "Nem koronázhattam meg császárnénak, most megkoronázom Isten országa királynéjának."

Szentté avatása évében már augusztusban elkezdték építeni Marburgban a Szent Erzsébet-templomot, szintén a Lovagrend támogatásával, amely végül 1283-ban készült el. Magyarországon bátyja, IV. Béla építtette az első templomot elhunyt húga emlékére közvetlenül a tatárjárás után, 1244-ben Kápolnán.

Szent Imre herceg esetében eleinte probléma volt a csoda a szentté avatáshoz, az ő életét azonban csodák sora kísérte, amelyek közül a leghíresebb a rózsák csodája. A legenda szerint egy alkalommal titokban vitt kenyeret a szegényeknek, amikor találkozott a sógorával (más források szerint a férjével, megint más szerint az apjával) aki megkérdezte, hogy mit visz a kosarában. Erzsébet azt válaszolta, hogy rózsákat, s amikor felfedte a kosarát, valóban fehér és vörös rózsák voltak benne.

Egy másik csoda szerint egy leprást fektetett a férje ágyába, amelyet megtudott az anyósa, aki értesítette erről Lajost. Amikor a férj megnézte, a leprás helyett Krisztus keresztre feszített alakját látta az ágyon.

Halála után nagyon sok csodát, különleges gyógyulást jelentettek, amelyek valódiságát a pápa három alkalommal is kivizsgálta és ennek alapján rendelte el a szentté avatást.

Sok magyar szenttel ellentétben, a világ minden táján elterjedt a tisztelete, Kassán, Bogotában vagy Párizsban is van neki szentelt templom, de a londoni, genti, brugge-i vagy brüsszeli templomban is van hozzá kapcsolódó kápolna vagy emlék. Alakja számtalanszor megjelent a képzőművészeti alkotásokban, a zenében vagy az irodalomban egyaránt.

djp