Az ókereszténység egyik legfontosabb személyisége Líbiában született a 3. század második felében, s 336-ig élt. A 3. században azt írta és hirdette, hogy a Szentháromság nem egyenlő a hatalommal és az Atya nem egyenlő a Fiúval. Szerinte a Fiú-isten nem öröktől való, hanem az Atya-isten teremtménye. Ezzel sokak szerint Jézus isteni voltát és ezzel együtt a Szentháromságot tagadta.

Emiatt sokan megvetéssel gondoltak rá, s a 325-ös niceai zsinat el is ítélte eretnekként.

Másrészt viszont a maga korában Ariust nagyon sok keresztény értékes és zseniális tanítónak tartotta, aki az átlagembereknek számára is érthetően elmagyarázta a vallás lényegét. Annak, hogy őseretnekként vált ismertté, nagyon nagy szerepe volt a később szentté avatott Athanasiusnak, aki nagyhatalmú keresztény író volt a negyedik században.

Athanasius, Alexandria segédpüspöke volt, s ebben a minőségben vett részt a niceai zsinaton, majd ő lett Alexandria püspöke, bár ez nem volt nyugdíjas állás. Őt életében ötször menesztették püspökként, de mindannyiszor visszatért a közösség élére. Athanasius a 330-as évek végén és 340-as évek elején írt meg Arius demonizáló életrajzot, amely őseretnekként mutatta be. Alig 15 évvel a halála után kígyóként írta le, aki megmérgezte az emberek életét.

358 körül azonban egy levélben részletesen leírta Arius halálának a részleteit.

E szerint egy szemtanútól hallotta a részleteket: mivel Ariust kiközösítették és kitiltották a templomból, azért Konstantin császárhoz fordult segítségért.

Konstantin parancsot adott a tiltás feloldására, de Sándor Konstantinápoly akkori püspöke bezárkózott a templomba és azért imádkozott, hogy Isten akadályozza meg, hogy Arius beléphessen oda. Athanasius szerint Arius egy éjszakai nyilvános WC-látogatás során halt meg.

Athanasius nyomán Rufinus, egy egyháztörténész írta le, hogy (szerinte) mi is történhetett.

Rufinus szerint „Nagy feszültség volt, hogy hogyan változik Sándor állhatatossága vagy Eusebius és Arius fenyegetései nyomán." (Eusebius, Arius egyik támogatója volt)

Amikor Arius a templomba ment „püspökök és emberek tömege nyomult utána”, de az utolsó pillanatban „szükségből félrefordult egy közintézménybe” és abban a pillanatban, hogy leülhetett a „minden belei kifolytak a lefolyóba”.

Szókratész Szkholasztikosz (egy az 5. században élt egyháztörténész) azonban kissé másként és részletesebben írta le az eseményeket. Arius elment a császárhoz, hogy engedélyt kérjen, amelyet meg is kapott. Ezután „kilépett a császári udvarból, és a város közepén át kísérték Eusebius és társai, akik úgy viselkedtek, mint az őrök — igazi látványosság volt, amit mindenki láthatott"

Amikor azonban a templom közelébe értek, Szókratész szerint kicsit másképpen történtek a dolgok. "Amikor közeledett Konstantin fórumához, ahol a porfír oszlop áll, Ariust egy kis szorongás fogta el, és a szorongással együtt a belek meglazulása is következett. Arra a kérdésre, hogy van-e a közelben titkos helység, megtudta hogy van egy Konstantin fórumán túl, így ebbe az irányba ment. Ott aztán szinte elájult és szinte a feneke is kiesett az ürülékével együtt. Azonnal kiesett a fenekén az a dolog, amit az orvosok végbélnek neveznek, sok vér követte, a többi bele pedig a lépével és a májával együtt kifolytak, így azonnal meghalt."

Az, hogy pontosan hogyan is történt Arius halála, talán soha nem tudjuk meg, de sokan felvetették a mérgezés lehetőségét is.

djp