VIII. Henrik utolsó felesége sok tekintetben különlegesnek számított az öt elődjéhez képest, hiszen a király már a harmadik férje volt, s mikor túlélte őt, negyedszer is férjhez ment.

A négy férjjel ő Anglia legtöbbet házasodó királynéja, amely azonban kissé kétes dicsőség, bár mindenféleképpen illet a királyhoz, aki összesen hat házassággal dicsekedhetett.

Catherine egyébként sem volt megszokott királyné, hiszen az ő nevéhez fűződik az első olyan könyv, amelyet angol nő írt és nyíltan kiadott angol nyelven (Imák vagy elmélkedések, 1545)

Igaz már korábban is kiadott egy művet latin zsoltárok angol fordításával, de azt névtelenül kellett megtennie.

Mindezek mellett Catherine Parr, Henrik első feleségéről, Aragóniai Katalinról/Katalintól kapta a nevét, hiszen az első feleség maga volt a keresztanyja is a kislánynak, aki Maud Green nevű udvarhölgye gyermekeként született 1512 augusztusában. Ráadásul Maud kimagasló intelligenciáját a király első felesége is elismerte.

A kislány ötéves volt, amikor édesapja, Sir Thomas Parr elhunyt, s édesanyja soha nem ment újra férjhez, hogy ne veszélyeztesse gyermekei örökségét. Mivel Maud vezette az udvari iskolát, a kis Catherine nagyon sokat tanult, s édesanyjától örökölt intelligenciájának köszönhetően gyorsan haladt. Szenvedélyesen szerette az idegen nyelveket, így pár év után folyékonyan beszélt franciául, olaszul és latinul, de később spanyolul is megtanult. (a képen a fiatal lány)

Kevésbé szerette a kézimunkát, s egy anekdota szerint egy ízben azt mondta az anyjának: „Az én kezem arra van rendelve, hogy koronákat és jogarokat érintsen, nem orsókat és tűket.”

Catherine 17 évesen feleségül ment Sir Edward Burgh-hoz, de sajnos a lovag négy év múlva meghalt, így a lány 21 évesen már egy gyermektelen özvegy lett.

Egy évvel később feleségül ment Latimer bárójához, John Neville-hez, aki roppant gazdag volt, de kétszer annyi idős volt, mint ő, ráadásul a katolikus egyház támogatója. 1536 októberében azonban egy katolikus felkelés tört ki (a fenti képen egy jeleneten), s a felkelők Catherine-t a mostohagyermekeivel túszul ejtették.

Végül a bárónak sikerült őket kiszabadítania, de mindez gyanússá tette sokak előtt, s a király előtt is. Felmerült a kérdés, hogy összejátszott-e a felkelőkkel. Leginkább Thomas Cromwell látta összeesküvőnek, de őt nemsokára kivégezték (mert nem akarta elutasítani a katolikus vallást), így Latimer megkönnyebbülhetett. Ekkor viszont megbetegedett, s 1543 elején meg is halt.

Catherine ismét gyermektelen özvegy maradt, de örökölte mostohalánya gyámságát, s ingatlanokat valamint szép jövedelmet is. A lány ekkor már elég gazdag volt ahhoz, hogy ahhoz menjen, akihez akar.

Catherine anyja nem csak udvarhölgye, hanem barátnője is volt Aragóniai Katalinnak, s Catherine csak négy évvel volt idősebb a király lányától, Máriától, akivel egyébként gyermekként jó barátságban is volt, így gyakran találkozott a királlyal is. Catherine aztán 1543. február 16-án Mária hercegnő udvartartásának a tagja lett, így újra Henrik közelébe került.

A mogyoróbarna szemű és magas, karcsú lánynak nem okozott különösebb nehézséget VIII. Henrik társaságába jutni, akinek hamar megtetszett az okos lány. Lady Latimerként a lány komoly érdeklődést mutatott a protestáns hiedelmek és a filozófia iránt. Ez felkeltette a király figyelmét, de felkeltette Thomas Seymour figyelmét is, aki a király harmadik feleségének a testvére is volt.

Seymour és Catherine már a házasságról is szót ejtettek, ez azonban végül mégsem következett be - legalábbis egyelőre, s ezt egy levélben adta a férfi tudtára:

„Az eszemben az volt, hogy feleségül menjek Önhöz, mielőtt minden férfit ismertem volna. Isten azonban… lehetővé tette azt, ami számomra a leglehetetlenebbnek tűnt.”

Akkor, amikor Cromwell meggyanúsította a férjet, Henrik már akkor kinézte magának a feleséget, s divatos ruhákat küldött neki, a bókok mellett. 

Nem csak Thomas Seymournak nem tetszett a frigy, hanem a negyedik feleségnek, Klevei Annának sem, aki nagyon nem szerette Catherine-t, pedig az előző (bár lefejezett) feleséggel jól kijött.

Állítólag azt is mondta, hogy „Madame Catherine nagy terhet vett magára!”

A király Brüsszelbe küldte Thomas Seymourt, hogy eltávolítsa a királyi udvarból, így már nem volt útban, s Henrik szabadon közeledhetett.

Így aztán 1542. július 12-én, a második férje halála után alig négy hónappal Catherine Parr angol királyné lett, sőt elsőként az angol királynék történetében ír királyné is lett, hiszen Henrik ekkortájt vette fel az ír királyi címet.

djp