Gaunt János fia, Bolingbroke Henrik, akit II. Richárd száműzött Angliából, Franciaországba menekült, ahol szívesen fogadták. Hamarosan azonban visszatért, 1399. július 4-én partra szállt York grófságban, majd elfoglalta egész Angliát, sőt augusztus 19-én a király (II. Richárd) is a fogságába került. (A borítóképre a francia IV. Henrik került az Indexen - nem tudom miért!!)

Richárd hamarosan lemondott, s másnap az addig száműzött Henrik lett Anglia királya, IV. Henrik néven. Néhány hét múlva a fogságban tartott korábbi király váratlanul meghalt - egyes hírek szerint éhen halt, így már nem fenyegette az új uralkodó hatalmát.

Persze az élete nem volt egyszerű ezután sem, hiszen hosszú évekig tartott mire leküzdötte az ellene lázadókat, miközben az elhunyt király özvegy felesége, az akkor még csak 11 éves Valois Izabella elutasította, hogy az új király fiának a felesége legyen. Izabella végül csak egy év múlva térhetett haza Franciaországba, de a hozománya nélkül. Közben Henrik nagyon aktív volt politikai téren, hiszen vendégül látta II. Mánuel bizánci császárt is, aki az egyetlen bizánci uralkodó volt, aki valaha is Angliában járt.

Talán a II. Richárddal és feleségével kapcsolatos bűnei miatt, de Henriket egy rejtélyes bőrbetegség támadta meg, amely az idő előrehaladtával egyre súlyosabb lett. Orvosa, Thomas Morstede többször is hosszabb ideig kezelte, amiért a király évi 40 fontnyi járadékot adott neki. Közben a király tovább tetézte bűneit, hiszen 1405 júniusában kivégeztette York érsekét, majd a kezébe került az akkor 11 éves I. Jakab skót király, aki majd húsz évig a túsza volt.

A fentiek miatt gondolták egyes középkori történetírók, hogy betegsége büntetés lehet az elkövetett bűnei miatt. A betegsége természetéről keveset tudni, egyesek szerint pikkelysömör volt, mások szerint szifilisz, de a legtöbben a leprát gyanítják.

1413-ra a betegsége egyre inkább elhatalmasodott rajta, de a király bízott abban, hogy még fel fog épülni, s eljut a Szentföldre, ahol majd egy keresztes hadjáratban veszti el az életét, mert azt jósolták neki, hogy Jeruzsálemben fog meghalni - talán eszébe jutott egy másik,  a jeruzsálemi leprás király.

Az angol parlamentet 1413. március 20-ra hívták össze, de a király már nagyon beteg volt, feltehetően agyvérzést is kapott, amikor aznap a Westminster-apátság Szent Edvárd-szentélyében imádkozva rosszul lett. A vele lévők ekkor egy bevitték egy közeli helyiségbe, s a tűz mellé fektették, ahol lassan magához tért. Arra a kérdésre, hogy "Hol vagyok?" csak azt a választ kapta a Jeruzsálemben, hiszen a Westminster-apátság Jeruzsálemi Kamrájában volt, amelyet Nicholas Litlyngton westminsteri apát építtetett II. Richárd uralkodása alatt.

A király ekkor rájött, hogy meg fog halni, amely hamarosan valóban meg is történt, ahogyan ezt már Shakespeare is elmesélte a IV. Henrik második részében, sőt arról is írt, hogy a trónörökös még a koronát is felpróbálta, míg az apja haldoklott.

A teremben ma IV. Henrik és fia, V. Henrik szobra is megtalálható - az egyik itt halt meg, a másik pedig pedig itt lett király. Az ifjú Henrik végül az őt elutasító Valois Izabella legkisebb húgának, Valois Katalinnak a férje lett, akinek a révén az egyetlen gyermekük egyszerre lett angol és francia király is. Igaz, nem túl nagy sikerrel, ahogyan a Rózsák Háborúja ezt megmutatta.

djp