Az Újbirodalom utolsó jelentős uralkodója volt III. Ramszesz, akit a görögök Rampszinitusz néven ismertek. Uralkodásának pontos idejeként többféle érték (pl. ie. 1186. március 26. - ie 1155. április 15.) elfogadott, néhány év eltéréssel, de az biztosnak tűnik, hogy összesen 31 év, 1 hónap és 19 napot ült a trónon.

Példaképe II. Ramszesz volt, aki 66 éven keresztül uralkodott. Uralkodása alatt számos alkalommal megvédte Egyiptom határait, de az utolsó évei alatt társadalmi és politikai konfliktusokkal teli volt az élet Egyiptomban. Az ő regnálása alatt volt az első (ismert) sztrájk, amikor a Dejr el-Medina-i munkások elhagyták a telepüket, behatoltak a régi királyok halotti templomai közé és ülősztrájkba kezdtek. Feltehetően nem ez volt az első sztrájk, hiszen már az egyik sumér költemény is "az istenek sztrájkjáról" beszélt.

Talán az éhség hajtotta őket, mert nem kapták meg időben az ellátmányukat.

A kevés élelemnek és rossz termésnek feltehetően az izlandi Hekla vulkán kitörése volt az oka, amely annyi füstöt juttatott a levegőbe, amely nem tette lehetővé a normál időjárást.

Ez az elégedetlenség vezetett végül egy összeesküvéshez, amelyet ma hárem-összeesküvésnek neveznek.

Ennek a részleteit egy papírusz őrizte meg, amelyen a merénylet utáni tárgyalások kivonata található. Az összeesküvés célja az volt, hogy ne a kijelölt trónörökös, Amonherkhopsef – a későbbi IV. Ramszesz – legyen a legfőbb örökös, hanem egy másik herceg Pentawer. Amonherkhopsef anyja a fáraó főfelesége, Titi (vagy Isis) volt, míg Pentawer anyja az egyik mellékfeleség, Tije. Az ügybe azonban számos magas rangú udvaronc is belekeveredett, többek között Pabekamon a főkamarás, hét királyi tanácsos, két kincstárnok, két hadvezér, két királyi írnok és más fontos személyek is.

Az összeesküvés fő helyszíne (valószínűleg) egy alsó-egyiptomi város, Per-Ramszesz volt, pontosabban az egyik összeesküvő háza. Azt tervezték, hogy meggyilkoják a fáraót az Opet-ünnepen Medinet Habuban és lázadást robbantanak ki. Az összeesküvők a fekete mágiától sem riadtak vissza a céljuk érdekében.

A fáraót végül sikerült meggyilkolni, a modern vizsgálatok alapján egy mély sebet ejtettek a fáraó torkán, amely csaknem a gerincét is átvágta, de voltak ráutaló jelek más fizikai bántalmazásra is, illetve a mérgezés is szóba jöhet, de akár a vipera marása is. A vádlottak között volt a fáraó étkezéséért felelős személy is.

Halála után azonban kijelölt örököse, IV. Ramszesz lett a fáraó és komoly perre került sor, ahol összesen 12 bíró volt. A perben összesen három tárgyalás volt, ahol 38 embert ítéltek halálra, az elsőn 28 főt, a másodikon hatot, akiket arra kényszerítettek, hogy a bírák jelenlétében legyenek öngyilkosok, majd a harmadik tárgyaláson még négy főt, akik között ott volt a fáraó-jelölt Pentawer is.

Ő, feltehetően kényszer hatására, szintén öngyilkos lett vagy segítettek neki és megfojtották. Halála után is megalázták azonban, mert vélhetően ő az a 20 év körüli férfi (a DNS-vizsgálatok szerint könnyedén igaz lehet), akit III. Ramszesz fáraó mellé temettek kecskebőrben. A kecskebőr az egyiptomiak előtt tisztátalan dolognak számított.

Az is kiderült, hogy Tije számos udvaronc ágyasa is volt, s ő sem kerülhette el a halálbüntetést.

A főkolomposokat, Tijét és fiát olyannyira eltüntették a történelemből, hogy az egyetlen utalás a létükre a perirat és kirabolt sírjuk maradványai. 

Itt azonban még nem ért véget a történet, mert volt egy negyedik tárgyalás is egy intim botrány miatt. Ott azonban az első három tárgyalás bírái közül ítéltek néhányat, mert engedték megakat elcsábítani az elítélendő háremhölgyek által, de tetten érték őket. Összesen három bíró volt érintett, May-nek levágták az orrát és fülét, Pabes büntetése az volt, hogy (kényszerből) öngyilkos lett, míg Hori csak megrovást kapott, feltehetően a másik két bíró ellen vallott.

 djp