Erdős Pál világhírű magyar matematikus, a 20. század egyik legjelentősebb matematikusa, a kombinatorika, a számelmélet és a gráfelmélet kiemelkedő alakja volt.

Erdős 1913. március 26-án született Budapesten, és már gyermekkorában megmutatkozott kivételes tehetsége. Fiatalon bekerült a budapesti matematika pezsgő körforgásába (apja baráti köréhez tartozott Kármán Tódor és Fejér Lipót is), ahol tehetsége kibontakozott. 1934-ben szerzett doktori fokozatot a budapesti tudományegyetemen. 

Az 1930-as évek végétől kezdve állandó utazó matematikusként élt; nem kötődött egyetlen egyetemhez vagy országhoz sem tartósan, hanem szerte a világban együttműködött különböző matematikusokkal, fizikusokkal (többek között Einsteinnel vagy Neumannal is), s több mint 1500 tudományos publikációban társszerzőként szerepelt. Ez (majdnem) egyedülálló a matematikatörténetben (talán csak Leonhard Euler volt termékenyebb), és (félig viccesen) megalkották az ún. „Erdős-szám” fogalmát, amely azt jelzi, hogy egy matematikus hány lépés távolságra van Erdőstől társszerzői viszonyok alapján.

Erdős jelentősen hozzájárult számos területhez, különösen a számelmélethez, kombinatorikához, valószínűségszámításhoz, gráfelmélethez és halmazelmélethez. Rendkívüli problémamegoldó képessége és különleges életmódja miatt a matematikai közösség legendás alakjává vált.

1996. szeptember 20-án hunyt el Varsóban, éppen egy lengyelországi konferencián tartózkodva. Halála után is óriási hatással van a matematikára, és továbbra is az egyik leggyakrabban idézett matematikus maradt.

djp