Julius Caesar emlékezetes kalandja a kalózokkal

portrait-of-caesar-celeb-heights.jpg

Az ifjú Julius Caesar ie. 75-ben Rodosz felé utazott, hogy retorikai készségeit fejlessze. Apollonius Molontól szeretett volna tanulni, aki Cicero mestere is volt.

Az Égei-tengeren hajózva azonban, a kilikiai kalózok megtámadták, s a Dodekanészoszi szigetcsoport egy Pharmakos nevű szigetére vitték, ahol fogságban tartották. Caesarnak már volt tapasztalata a kalózokról, abból az időből, amikor három évvel korábban, Servilius Isauricus parancsnoksága alatt katonáskodott a térségben.

caesar.jpgA kalózvezér rögtön látta, hogy a jól öltözött, fiatal patrícius, nem közönséges nemes, de Caesar nem válaszolt a kérdéseire. Helyette Cinna, az orvosa válaszolt, s azonnal alkudozás kezdődött a váltságdíjról. A vezér helyettese tíz talentumra becsülte a fogoly "értékét", de a fogoly csak megvetően nézett rá, mire a vezér már húsz talentumot mondott. Caesar, ekkor csak annyit közölt, hogy legalább 50 talentum az értéke.
Az orvos és két szolgája mellette maradhattak, a többiek pedig elindultak a váltságdíjért.

Caesar méltatlankodott a fogság miatt, de 38 napig élvezte a kalózok vendégszeretetét.

A fiatal római nem unatkozott a rabság közben, testgyakorlatokat végzett, szónoklatokat és verseket írt, amelyeket felolvasott a rablóknak. Ők csak "félkegyelmű rómainak" nevezték.

Az 50 talentum hatalmas összeg volt, amely egy tekintélyes consul "értékének" felelt meg, míg a 20 talentum egy római szenátor "értékének" felelt meg.

Caesar ekkor még csak feltörekvő fiatal volt, nem a hatalmas hadvezér, akinek hatalmas, s egyben véres játékokat szerveztek, de már ekkor is elég büszke volt.

A rablókat szórakoztatta a fiatal római, főként a fenyegetődzése, hogy felkötteti őket, de a származása miatt bizonyos tisztelettel viselkedtek felé.

Embereinek végül sikerült a váltságdíjat összegyűjteniük, s letétbe helyezték Milétoszban. A pénz összegyűjtése nem ment könnyen, Caesar a végletekig eladósodott, hiszen Caesar családja ugyan jómódú volt, de korántsem rendelkezett ekkora anyagi forrással.

Caesar így kiszabadult, s megtartotta ígéretét.

Valerius, a római helyőrség parancsnoka a rendelkezésére bocsátott négy harci gályát és háromszázötven harcost, akikkel meglepték a győzelmet ünneplő kalózokat. Mind egy szálig elfogták őket, s ők is pontosan háromszázötvenen voltak (ahogyan Caesar már kileste korábban). A pénz is megkerült.

A hajók Pergamosz felé indultak, ahol Junius, a kisázsiai provincia kormányzója székelt, akinek joga volt halálos ítéletet mondani. Caesar elmesélte a történetet, s a kalózok kivégzését kérte. Junius azonban, aki nem kedvelte Caesar stílusát, s visszautasította a kérést - a kormányzó abban gondolkodott, hogy kalózok majd hálásak lesznek neki, így egyelőre csak fogságban tartotta őket.

pirate.jpg

A kormányzó azonban nemsokára távozott a városból, s Caesar maga döntött az ügyben. Háromszázhúsz kalózt megfojtatott, harmincat pedig keresztre feszíttetett. Ez utóbbi csoport előtt, egy kisebb beszédben emlékezetükbe idézte ígéretét. Azt is megígérte, hogy azért könnyít a sorsukon, így a keresztre feszítés előtt elvágták a torkukat.

Caesar pedig hamarosan elindult Rodosz felé, ahol kitanulta a retorikát.

Az ókori pletykák szerint azonban az alkudozás kicsit tovább tartott, s a kalózok Caesar testét is "kihasználták" - de ez nincs bebizonyítva.

 DJP

 Források