A nem kért, jellemzően elektronikusan (pl. email-en) tömegesen érkező hirdetések, felhívások és lánclevelek vagyis a spam-ek legtöbbször érdektelenek, sőt zavaróak, és erőforrás-pazarlóak. De hogyan indult el a történetük?

1864 májusában néhány brit politikus sürgönyt kapott, amelyben azonban semmilyen különös hír nem derült ki, ha csak nem tekintjük különlegesnek, hogy Gabriel úr a Harley Street 27. szám alatt egészen októberig délelőtt 10-től egészen 17 óráig nyitva tart a fogászati rendelőjében.

A címzettek természetesen nagyon dühösek voltak a kéretlen sürgöny miatt, főként mert nem is ismerték az urat és nem is vették igénybe a szolgáltatását korábban.

Az egyikük még egy újságcikkben is tiltakozott, amelyben a sürgöny másolata is megjelent.

Gabriel úr vélhetően elégedett volt, hiszen nagyon sokan tudomást szereztek a rendelési idő módosításáról, s nem csak a kéretlen reklámlevél vagyis a SPAM született meg, hanem a vírusmarketing is. Igaz, nem nagyon tudták mi az...

Az első elektronikus SPAM 1904. szeptember 14-én jelent meg, amikor a Morse-távírón keresztül sokan kaptak egy olyan üzenetet, hogy "Brown doktor életelixírje ötven százalék STOP".

A mai értelemben vett SPAM pedig 1978. május 3-án született meg, amikor a mai Internet elődjén, az ARPANet-en érkezett néhány száz vagy ezer felhasználóhoz egy üzenet Gary Thuerk nevű úrtól. A levélben egy termék bemutatása szerepelt, a DEC (Digital Equipment Corporation) új gépéről szólt. A levél a ma is létező DEC nevében érkezett, s azért okozott nagy felháborodás, mert a védelmi minisztérium címtárából lopta el a címeket.

A SPAM azonban sikeres volt, mert sokan megkeresték Thuerket, hogy vásárolnának néhány eszközt.

Persze ekkor még nem hívták SPAM-nek, pontosabban sehogy sem hívták. Nem sokkal később egy Monthy Python jelentben a vendéglőbe betérő vendégek enni akarnak, de mindenben csak Spam (egy amerikai húskonzerv-termék) volt, sőt az ott ülő vikingek folyamatosan azt zengik, hogy spam, spam, spam ... minden értelmes üzenetet elnyomva.

Ezt követően egy Richard Depew nevű informatikus véletlenül kiküldött egy tesztelés során közel kétszáz üzenetet. Mivel a többiek gyorsan rájöttek, hogy véletlenről, balesetről van szó nem haragudtak. Egyik-másik vicces kolléga azonban megjegyezte, hogy a kétszáz üzenet elnyomta a normális üzeneteket, ahogyan a spam a viking-vendéglőben.

Ez a megjegyzés sokaknak megtetszett.

Később a spamek a marketing elfogadott módszerévé váltak, így 1984 áprilisban már elkezdték nyíltan üzleti célokra is használni.

Két ügyvéd fogadott fel egy programozót, hogy a "Zöldkártyalottó - az utolsó?" tárgyú levelük minél több hírcsoportba bekerüljön. Szerencsét próbáltak az információs szupersztrádán - és sikerült.

djp