Az 1916. május 30-án Wheatacre-ben (Norfolk, Anglia) született Irene a szülei hét gyermekének egyike volt, két idősebb testvérrel, három húgával és egy öccsével.

1940. augusztus 17-én férjhez ment Thomas O'Sheához, s két gyermekük született, Shelagh és Michael. Amikor Irene 1953-ban megözvegyült, számos alkalmi munkát végzett, hogy megéljen, beleértve a takarítást és a csokoládékészítést.

Az 1970-es években Shelagh Angliából Ausztráliába emigrált, ahová Irene 1974-ben követte, és ápolónői asszisztensként kezdett dolgozni a Magill Ápoló Otthonban, ahol egészen nyugdíjazásáig maradt.

Shelagh 2008-ban, 67 évesen egy idegrendszeri betegségben meghalt, s ez a tragédia indította el Irene vakmerő ejtőernyős bravúrját.

”Ez a lányomnak szólt” – mondja. ”Szerettem volna tenni valamit, hogy felhívjam a figyelmet az idegrendszeri betegségére.” Persze azt is mondta, hogy ”Imádom. Kicsit hideg van, amikor először kiugrassz a gépből, de Amikor az ejtőernyő kinyílik, az csodálatos!”

Miután 2016-ban a 100. születésnapját megünnepelte, egy 14 000 láb (4267 méter) magasról történt ejtőernyős ugrással kezdte, majd erre újra vállalkozott 101 és 102 évesen is. Az ugráskor 102 éves és 193 napos volt – 21 nappal idősebb Meyer úrnál, az előző rekordernél. Eddig közel 12 000 dollárt gyűjtött össze a betegség gyógyítására.

Igaz 64 évesen megmászta az Ulurut, beutazta Ausztráliát két hetvenes éveiben járó barátjával, és (természetesen egyedül) bejárta a világot a 80-as éveiben. A 90-es éveiben egy kisebb agyvérzést kapott, és ezzel elveszítette vezetői engedélyét, de mindössze hat hétbe telt, mire felépült, s újra letette a vizsgát, hogy visszaszerezze a jogosítványát. Olyannyira híres lett, hogy még II. Erzsébet angol királynőtől is kapott egy üdvözlőlapot a születésnapjára.

Irene azonban a 105. születésnapján tartott ünnepi ebédjén bejelentette, hogy nem újítja meg vezetői engedélyét.Ekkor még mindig önállóan élt a saját otthonában, s öt unokája, 11 dédunokája, és egy egyéves ükunokája volt.  

djp