A paranoiás VIII. Henrik és a párnacsókoló inas
Amikor VIII. Henrik neve szóba kerül, szinte mindenki a hat feleségét említi, valamint az anglikán egyházat, pedig a király ettől sokkal színesebb egyéniség volt. (Henrik élete - 1. rész és 2. rész)
Sok más uralkodóhoz hasonlóan VIII. Henrik is féltette az életét, az esetleges trónkövetelőkkel szemben. Nála is szokás volt a felszolgált ételeket és italokat biztonsági okból előkóstolni, de az ő félelme itt nem állt meg. Legfőbb félelme az volt, hogy valamilyen bőrön keresztül felszívódó méreggel akarják megmérgezni. Emiatt, volt olyan alkalmazottja, akinek az volt a feladata, hogy a király párnáját megcsókolja, hogy kiderüljön, a párnahuzatot nem itatták-e át valamilyen toxikus anyaggal. Persze nem csak a párnahuzatot, hanem az ágynemű minden szegletét, a párnáktól a lepedőkig. Mindezek mellett állandó jelleggel egy szolga aludt a szobájában, aki esténként tőrrel vizsgálta meg, nincs-e valaki még a szobában.
Természetesen ez a paranoia nem csak saját magára terjedt ki, hanem egyetlen életben maradt fiára, Edvárd hercegre is. A fia esetében az volt a különbség, hogy szerinte a herceg ruházatát akarták beitatni toxikus anyaggal. Ebből kifolyólag Edvárd, a ruházatát csak akkor vehette magára, ha azt alaposan kimosták.
Ráadásul az apja a mosásban sem látott igazi biztosítékot, ezért a személyzetnek a herceg ruháját előbb fel kellett vennie, hogy valóban nem mérgező-e. A hírek alapján az ágytálat is ellenőriztette a személyzettel, de arra nincsenek hiteles információk, hogy ez pontosan hogyan történt.
Természetesen más paranoiája volt. Nem bízott az orvosaiban és saját maga kezdett el különböző keverékeket készíteni. Ezek elsősorban a lábán lévő fekélyek gyógyítását szolgálták volna.
Más betegségektől is nagyon félt, s amikor valamilyen betegség ütötte fel a fejét, legyen az pestis vagy a rejtélyes izzadásos betegség, a király elmenekült a legeldugottabb kastélyáig, ahol biztonságban érezte magát.
Ennek eredményeképpen nagyon szerette a fürdést, s hitte, hogy az távoltartja a betegségeket. A fia születése után elrendelte, hogy a herceg lakosztályait rendszeresen súrolják le, s a gyereket is naponta mosdassák. Ez persze nem ártott a hercegnek.
Nem tudni, hogy ez a paranoia mennyiben hatott ki a hat feleségével való kapcsolatára.
Az átlagember számára Napóleon legnagyobb és legbosszantóbb veresége Waterloo volt, amely természetesen részben igaz is.
II. Rudolf német-római császár, cseh király és magyar király 1609-ben kiadott egy felséglevelet Csehország számára, amely a templomépítéseket szabályozta. A katolikus értelmezés szerint a protestánsok csak a koronauradalmakban építhettek templomokat, a protestánsok szerint pedig egész Csehországra kiterjedt a szabályozás. A protestánsok két templomot építettek Braunauban és Klostergrabban. A kormány a Braunauban lévőt a katolikusoknak adta át, a másikat pedig leromboltatta. A protestánsok nagyon felháborodtak és összehívták a tartományi rendeket. A hitvédők benyújtották panaszukat a kormánynak, majd az éppen uralkodó (nem Hunyadi) Mátyás királynak is, de mindkét helyről elutasították őket.
1618. május 22-én, egy keddi napon sor került az első találkozóra, majd az eredménytelen egyezkedés után másnap folytatták a vitát. A protestánsok reggel nyolc órakor nagy tömeggel, gyalog, szekereken és lóháton indultak a várba. Az elhúzódó tárgyalások alatt a vita hevében a protestánsok Jaroslac Martinic várgrófot, Vilám Slavata tartományi főbírót és Fabricius nevű titkárukat kidobták az ablakon a "cseh nép árulóiként".
V. Lajos vagy ahogyan a hálás utókor elnevezte Henye Lajos 966/967 körül születhetett Lothár nyugati frank király fiaként és II. Lothár itáliai király unokájaként. Szülei (Lothár és Itáliai Emma) 966 elején házasodhattak össze, s eléggé gyorsan érkezett a trónörökös is.
A történelmi kutatások alapján I. Henrik rendelkezett a legtöbb utóddal az angol uralkodók közül, a korban szokatlan módon mégis lányát jelölte ki utódjának.
