Hódító Vilmos negyedik fia, Vilmos nevű bátyja 1100. augusztus 2-án történt (némiképp gyanús) vadászbalesete után azonnal elfoglalta Anglia trónját, nehogy másnak is eszébe jusson. A trón elfoglalása után Henrik igyekezett a hatalmát megerősíteni, hiszen normann uralkodóként nem volt túlságosan népszerű az angolszászok között.

Ekkor került képbe Edith lehetséges feleségként, aki III. Malcolm skót király és felesége Skóciai Szent Margit (Skócia gyöngye) leánya volt. Ez persze önmagában még kevés lett volna, de Edith dédunokája volt Vasbordájú Edmund angol királynak, így leszármazottja volt Nagy Alfrédnak is. Ráadásul Edith nagybátyja, Ætheling Edgar egy ideig angol király is volt, még Hódító Vilmos előtt, bár nem koronázták meg.

Ezzel azonban Henrik és Edith utódai bekerültek volna az ősi Wessex-családba, vagyis joggal gondolhatta, hogy az angolszászok is elfogadják. (Az Henrik szempontjából már csak szinte mellékes tény volt, hogy Edith az első magyar királynak, az akkor már szentté avatott István királynak is a dédunokája volt.) Edith 1080-ban született Dunfermline-ban, s Robert Curthouse (Henrik bátyja) volt a keresztapja, Flandriai Matild pedig a keresztanyja.

A probléma azonban az volt, hogy Edith élete nagyobb részét egy dél-angliai kolostorban (a Southampton közelében lévő Romsey Abbey-ben) töltötte, ahol nagynénje, Cristina volt az apátnő. Oda alig hatéves korában került Mary nevű nővérével, s még nem volt tizenhárom, amikor egy angol nemessel eljegyezték. 1093-ban egy rövid időre átkerült a Wilton Abbey-be, s mindkét intézmény komoly iskolának számított a korban.

Már a jegyessége előtt többen megkeresték, egyaránt a férje szeretett volna lenni William de Warenne, Surrey 2. grófja és Alan Rufus, Richmond lordja is, de Tournai Hériman szerint II. Vilmos angol király is szemet vetett rá. Edith nagy műveltségű nővé vált, akivel édesanyja megszerette az olvasást, s jól beszélt angolul és franciául, de latinul is megtanult.

Az udvarlói közül végül Alan Rufus jegyese lett. Mivel azonban apja harcba keveredett az angolokkal, s nemsokára meg is halt, ráadásul néhány nappal később az édesanyja is elhunyt az eljegyzést hamarosan felbontották. Alan Rufus végül Harold Godwison lányát, Gunhildet szöktette meg, de meghalt mielőtt összeházasodhattak volna.

Közben Skóciában is trónharcok voltak, amikor nagybátyja (III. Donald), féltestvére (II. Duncan) és testvére (Edgar) váltották egymást a trónon. Ebben a zűrzavaros helyzetben bizonytalan, hogy hol volt a tizenéves hercegnő.

Henrik már ismerte korábban is Edithet, hiszen az angol udvarban legalább egyszer találkoztak, s a krónikások szerint közel is állhattak egymáshoz. Malmesbury Vilmos szerint Henrik "régóta ragaszkodott" hozzá, Ordenic Vitalis szerint "régóta imádta" a jellemét.

Valószínűleg Osmund salisbury püspök mutatta be őket egymásnak

Mivel azonban hosszú ideig kolostorban élt és apácaruhában, el kellett dönteni házasodhat-e, hiszen apácaként ez nem volt lehetséges.

Anselm, Canterbury érseke lett megbízva az ügy kivizsgálásával, aki azonban nem akarta felvállalni a döntést, ezért püspöki tanácsot állított fel, akik kivizsgálták az ügyet. Edith elmondta, hogy nagynénje kényszerette az apácafátyol viselésére, hogy megvédje a normann katonák vágyaitól.

Anselm vizsgálatokat rendelt el, amelyek végül (bár nem egyhangúan, de) arra jutottak, hogy a hercegnő soha nem volt apáca, így feleségül mehet a királyhoz.

Mivel minden hivatalos és jogi akadály elhárult az esküvő elöl, 1100. november 11-én Edith feleségül ment I. Henrik angol királyhoz. A nevét Matildára változtatta és ezzel (szinte) minden későbbi angol és brit király és királynő ősanyja lett, pedig fia Ætheling Vilmos még az ő életében elhunyt, lánya pedig nem lehetett megkoronázott uralkodó.

Matilda nagyon jó királyné volt, akit népe nagyra tartott és tisztelt, s bár férjének számtalan törvénytelen gyermeke született, a királyi pár harmonikusan élt. Őt azonban nem avatták szentté, mint édesanyját és Dávid nevű testvérét, pedig bizonyosan ő is megérdemelte volna.

 djp