Gaius Appuleius Diocles 104-ben született Lamecumban, a mai Portugália területén egy középosztálybeli családban. Mindenki arra számított, hogy apja hajózási vállalkozását folytatja, de ehelyett kocsiversenyeken kezdett versenyezni.

Mivel komolyabb sikerei voltak, ezért 122-ben meghívták Rómába, hogy a Circus Maximusban is be tudja mutatni tudását. Ekkortájt Lamecus néven ismerték, utalva szülőhelyére.

Az első győzelmére két évet kellett várnia, mert az az agresszív stílus, ahogyan otthon versenyzett (mivel itt jobb ellenfelei voltak) nem vezetett eredményre. Diocles átgondolta a dolgokat és megváltoztatta a stílusát. Ettől kezdve egyre több győzelmet aratott. 

A kocsiversenyek a rómaiak kedvelt szórakozásai voltak, amelyek emberek tízezreit, sőt százezreit csábították a Circus Maximusba, de persze voltak más - szintén elég veszélyes szórakozási formák is.

Helyzetét könnyítette, hogy az ellenfelei jórészéhez képest ő nem rabszolga volt, hanem szabad ember, vagyis ő maga osztotta be az idejét. Egészségesen táplálkozott és sokat pihent a versenyek előtt.

A kocsisport nagyon veszélyes volt, sok baleset, sőt haláleset is volt, ezért nagyon figyelemreméltó, hogy 24 éven keresztül szinte folyamatosan tudott versenyezni. Abban az időben a sportolók csak egyszerű bukósisakot, sípcsontvédőt és mellvédőt viseltek.

Diocles leggyakrabban négylovas szekereket vezetett, s a 24 év alatt összesen 4 257 futamon indult. Ezeken összesen 1462 győzelmet aratott, 861 alkalommal második, 576 alkalommal harmadik lett, egyszer pedig negyedik. Eközben előbb a fehér csapattal, majd hat év múlva a zöldekkel és 15 évig a vörösökkel versenyzett. 9 lova legalább száz futamon győzött, míg Pompeianus nevű lova kétszázszor!

815 alkalommal rajt-cél győzelmet aratott, hatvankét alkalommal meglepetésgyőzelmet szerzett, de a legbüszkébb valószínűleg a 36-os győzelmi szériájára volt.

A pályafutása alatt rengeteg pénzdíjat nyert. A feljegyzések szerint az összes nyereménye 35 863 120 sestertius volt, amely mai pénzben kifejezve 12,7-15 milliárd dollárt érne. Ebből az akkori árfolyamok alapján egy évig tudott volna 29885 római légióst fizetni, amely egy kész hadsereg volt. Ezért nyugdíjba vonulásakor 26 tonna aranynak megfelelő nyers aranyat kaphatott volna.

A versenyek hét egymérföldes kört jelentettek, versenyenként tizenkét szekérrel. A pályán töltött alig negyedóra alatt kellett megváltania a világot, de egyetlen hiba akár a halálát is jelenthette. Diocles hetente átlagosan három-négy futamot vállalt, de nem hajtotta túl magát, ettől sokkal többet is tudott volna versenyezni.

Lehetséges, hogy Diocles nem volt olyan jó, mint gondoljuk, azonban a stílusa elbűvölő volt, ahogyan nagyon taktikusan megtervezett mindent, s a taktikát végre is hajtotta. Legtöbbször kimaradt a verseny közbeni csatákból, így ellenfelei sokszor összetörték kocsijukat, ő pedig az utolsó egyenesben megelőzte őket.

Nem domináns versenyző volt, hanem nagy túlélő.

Egy időben egy Fuscus nevű versenyző első évében 53 futamot nyert, amikor meghalt (feltehetően verseny közben), s ha ezt tovább számoljuk, legalább annyira sikeres lett volna, mint Diocles, de ő nem volt nagy túlélő. 

Pályafutása befejezése után szobrot emeltek neki a Circus Maximusban, ő pedig egy Praeneste nevű kisvárosban telepedett le Lazio tartományban. Ott családot alapított, s haláláig rendkívül népszerű és természetesen gazdag volt. Ekkortájt nehéz volt megfogható dologra költeni ennyi pénzt, így annak birtoklása inkább rangot és elismerést jelentett. Abban a korban akkor lehetett valaki szenátor (ha csak a császár nem avatkozott közbe) aki egymilliónyi sestersius vagyont fel tudott mutatni. A gazdag ember 400 ezer sestertiustól kezdődött. Diocles azonban nem vágyott nagy nyilvánosságra, így csendesen élt a birtokán.

Csak hogy tudjuk elképzelni az összeg nagyságát, akkortájt egy légiós fizetése 900 sestertius volt, nyugdíjazásakor pedig 12000 sestertiust kapott.

djp