A brit történelem egyik legmerészebb szélhámosa volt Thomas Blood ezredes, "az ember, aki ellopta a koronaékszereket". (a képen Thomas Blood)

Thomas Blood ír származású volt és 1618-ban született Meath megyében egy jómódú kovács fiaként. Jó családból származott, hiszen a Kilnaboy-kastélyban élő nagyapja országgyűlési képviselő volt. Blood fiatalkorának nagyobb részét azonban Angliában töltötte, majd1638-ban feleségül vette Mary Holcroft kisasszonyt.

A polgárháború kitörése után, 1642-ben Angliába utazott, hogy I. Károlyt támogassa, de hamarosan rájött, hogy Cromwell fog nyerni, így gyorsan oldalt váltott, s hadnagy lett a kerekfejűeknél.

Miután a királyt kivégezték, majd az utolsó királypártiakat is legyőzték, Blood békebíró lett és jelentős birtokot kapott. Pár év múlva, azonban a kivégzett király fia, II. Károly néven visszatért a trónra, így feleségével és fiával Írországba menekült.

Ott összeesküvést szervezett más Cromwell-hívőkkel és megpróbálta a dublini elfoglalni és fogságba ejteni Lord Ormonde kormányzót, de kevés sikerrel.

Vérdíjat tűztek ki a fejére, így Hollandiába menekült, ahol az angol-holland háborúkban elnyerte de Ruyter admirális tetszését, majd az 1666-os skóciai Pentland-felkelésben is részt vett. Ekkortájt került kapcsolatba George Villiers-szel, Buckingham hercegével, akinek szintén elnyerte a bizalmát. 1667-ben részt vett egy régi barátja, Mason kapitány megmentésében, akit a király emberitől rabolt el. Többen meghaltak, de Mason kiszabadult - Blood fejére viszont 500 font vérdíjat tűztek ki. Felvette a Thomas Allen nevet és egy ideig Kentben lakott titokban. (a képen Lord Ormonde)

Tíz évvel később, 1670-ben a magas, jóképű férfi Thomas Ayloffe néven tért vissza és orvosként és patikusként praktizált Romfordban. 1670. december 6-án éjszaka újabb (kalandos) merényletet hajtott végre Lord Ormonde ellen, de az emberrablás sem sikerült. A csalódott Blood egy sokkal merészebb tervet talált ki.

Tudta, hogy a koronaékszereket a Towerben, az Ír-toronyban (ma már Martin-toronyban) őrizték egy fémráccsal védett pincében. A korona őrzője Talbot Edwards volt, aki a családjával a koronát rejtő alagsor felett lakott. (a képen koronaékszerek)

A részletek kidolgozása során 1671-ben "plébánosnak" álcázta magát, s 1671 tavaszán elment a koronaékszereket megnézni. Közben összebarátkozott Edwardssal és ígéretet tett, hogy a feleségével visszatér. Néhány nap múlva valóban visszatért, de Mrs. Bloodnak hirtelen nagyon erős hasfájása támadt, s végül Edwards lakására vitték, hogy pihenjen kicsit. Néhány nappal később a hálás Blood 4 pár fehér kesztyűt hozott Mrs. Edwardnak, a feleségéhez való kedvessége miatt.

A két házaspár hamarosan közeli barátok lettek és egyre gyakrabban találkoztak. Edwardsnak volt egy csinos, fiatal lánya, s mindenki örült, amikor Blood találkozót javasolt a fiatal lány és a gazdag unokaöccse között.

1671. május 9-én Blood és a gazdag unokaöccse (évi 300 font évjáradékkal, a házasság napján jelentős vagyonnal) két másik férfival egyetemben reggel hét órakor megérkeztek Edwardshoz. A gyors megismerkedés után a férfiak megjegyezték, hogy szívesen megnéznék a koronaékszereket, így Edwards vállalkozott arra, hogy megmutatja nekik. (a képen Blood merénylete)

Lefelé indult és kinyitotta a szobát, ahol koronaékszereket tartották. Ekkor Blood egy fakalapáccsal fejbe ütötte és egy lábnyi hosszú tőrrel megszúrta. Miután Edwards élettelenül esett össze, de a biztonság kedvvért megkötözték és a száját is betömték. Hárman a teremben maradtak, míg egyik társukat őrködni küldték a szoba elé.

A férfiak eltávolították a koronát védő rácsot, kivették a koronát, a jogart és a gömböt. A koronát a kalapáccsal kissé lelapították, hogy beleférjen egy magukkal hozott kisebb zsákba, a gömböt pedig Blood nadrágjába gyömöszölték. A jogar azonban túl hosszú volt, így Blood sógora, Hunt megpróbálta kettévágni.

Ekkor érkezett a teremhez Edwards fia, Wythe, akit az őr elcsalt onnan, miközben jelzett társainak. Közben azonban magához tért Edwards, aki csak elájult az ütéstől és szúrástól. Miután sikerült a száját szabaddá tennie, Edwards rögtön kiabálni kezdett - "Gyilkosság! Hazaárulás! A koronát ellopták!"

Blood és társai azonnal elejtették a jogart az ijedtségtől és menekülni kezdtek. Az őrség azonban pillanatok alatt megérkezett és utánuk eredt. Blood és bandája a Szent Katalin-kapunál hagyta a lovait, így arra menekültek.

Blood akkor esett fogságba, amikor megpróbálta elhagyni a tornyot a Vaskapu mellett és megpróbált egy őrt lelőni.
A sors furcsa fintora, hogy az őrséget éppen Beckman kapitány, az ifj. Edwards sógora vezette. A korona végül Blood köpenyéből esett ki, a gömbből pedig több kő kiesett vagy meglazult.

A fogságban aztán csak azt hajtogatta, hogy „Nem válaszolok senkinek, csak magának a királynak”.

Tudta, hogy II. Károly szereti a merész embereket, s abban bízott, hogy ez megmenti az életét. Láncra verték és azonnal a palotába vitték, ahol a közben értesített II. Károly, York hercege és Rupert herceg hallgatták ki, de több más a királyi családhoz tartozó személy jelenlétében. (a képen II. Károly)

A királyt valóban szórakoztatta Blood merészsége, s főként az, hogy Blood szerint a koronaékszerek csak 6000 fontot érnek, nem pedig 100.000 fontot, amennyire értékelték őket. A kihallgatás végén a király megkérdezte Blood-tól: "Mi lenne, ha az életed megtartanám?"

Blood csak annyit válaszolt: "Megpróbálnám kiérdemelni, uram"

Blood aztán néhány hét múlva nem csak kegyelmet kapott, hanem miután 1671. július 18-án kiengedték a börtönből, kapott évi 500 font évjáradékot is, valamint ismert figura lett a londoni közéletben és a királyi udvarban is gyakran megfordult. Természetesen Lord Ormonde-nek ez nem nagyon tetszett.

Edwards, aki felépült a támadás után, alig 300 fontnyi jutalmat kapott és késő öregkoráig mesélhette a látogatóknak a támadás történetét.

Ami Blood további életét illeti, 1679-ben elfogyott a szerencséje. Akkor éppen Buckingham hercegével veszett össze, aki 10.000 fontnyi fájdalomdíjat követelt egy perben néhány sértéséért. Az eljárás során a hercegnek adtak igazat. (a képen Buckingham hercege)

Egykori patrónusa követelése megviselte Blood-ot, akit bár óvadék fejében 1680 júliusában kiengedtek, hamarosan megbetegedett és 1680. augusztus 24-én elhunyt. A herceg soha nem kapta meg a pénzét.

Blood hírét jól mutatja, hogy halála után a hatóságuk exhumálták, hogy ellenőrizzék, valóban ő halt-e meg a Westminster állambeli Bowling Alley-ben.

djp