Jakab huszonöt éve eléggé mozgalmasan telt, s számtalan szálon kapcsolódott a magyar történelemhez is. Édesanyja (Aragóniai Konstancia) ükunokája volt II. András magyar király lányának, Jolántának, aki I. Jakab feleségeként aragóniai királyné lett, így Jakab maga is Árpád-házi leszármazott.

Jakab, apja első törvényes gyermekeként született 1337. június 24-én, de alig volt hatéves, amikor apja nem volt hajlandó hűségesküt tenni sógorának, IV. Péter aragóniai királynak, így menekülnie kellett. A felesége és a gyerekei (Jakab és egy Izabella nevű lány) viszont Péter fogságába kerültek. Konstancia hamarosan meg is halt, s özvegy férje feleségül vette unokatestvérét, Vilaragut Jolánt. Az elűzött király próbálta a trónját visszaszerezni, de 1349. október 25-én egy csatában életét vesztette Mallorca szigetén.

Péter ekkor kezdte komolyan venni az akkor 12 éves fiút, aki névlegesen mallorcai király lett. Nem pontosan tudni miért gondolta, hogy veszélyes rá, mert a fiú mentálisan beteg volt, így nem is egészen értette mi történik vele.

Péter viszont a mentálisan sérült Jakabot 13 éven keresztül egy vasketrecben tartotta fogva, amely mély nyomokat hagyott a lelkében. Végül 1362-ben szabadulhatott ki, s egy év múlva, 1363. szeptember 26-án ő lett Johanna nápolyi királynőnek harmadik férje. Johanna 11 évvel idősebb volt, mint Jakab, de V. Orbán pápa ajánlásának nem lehetett ellentmondani.

A nehézségek ellenére úgy tűnt a házasság sikeres lehet, hiszen a királynő hamarosan teherbe esett, de végül nem tudta kihordani a gyermeket, mert elvetélt.

A férjnek sokszor voltak dührohamai és Johanna egyre inkább aggódott az életéért. Végül 1366-ban elűzte a férjét az udvarból, sőt egész Nápolyból is.

Jakab ekkor háborút szervezett az Aragón Királyság ellen, de vereséget szenvedett, s Bordeaux-ba menekült. Ott találkozott a Fekete herceggel, s el is nyerte III. Edvárd fiának a támogatását. A Fekete herceg éppen Kegyetlen Péter kasztíliai királyt támogatta féltestvére II. (Testvérgyilkos) Henrik ellen. (akik egyébként mindhárman Jolánta, s ezzel II. András leszármazottai voltak)

Jakab is részt vett a nájerai csatában, de aztán súlyosan megbetegedett, így nem tudott lóra ülni és elmenekülni. Testvérgyilkos Henrik elfogta és csak két év múlva, a felesége váltságdíjának fejében térhetett vissza Nápolyba.

Újabb háborúkba bonyolódott s éveken keresztül próbálkozott visszaszerezni a trónját. Szervezett egy hatezer fős zsoldoshadsereget, s szövetkezett V. Károly francia király testvérével Lajossal, Anjou grófjával. Amikor újabb komoly vereséget szenvedett, menekülnie kellett, s Kasztíliába menekült, ahol betegség vagy méreg végzett vele 1375. január 20-án.

Halála után, férfi örökös nem lévén, húga, Izabella örökölte a mallorcai trónt, legalábbis címzetes királynőként.

 djp