Hasonlóan a három évszázaddal korábbi példához, amikor a puritánok tiltották be a karácsonyt Angliában és a gyarmatokon, 1929 és 1935 között a Szovjetunió polgárainak is tilos volt a karácsony megünneplése - sőt az országban minden vallási ünnep tiltva volt. (Lenin a gyerekek között karácsonykor)

Nem elég azonban, hogy maga az ünnep tiltva volt, a karácsonyfák árusítása is büntethető tevékenység volt - bár az kicsit korábban kezdődött.

Az első világháború idején a cári Oroszországban úgy döntöttek, hogy mindennel szakítanak ami német, így a karácsonyfák hagyománya is tiltólistára került.

Amikor azonban a bolsevikok hatalomra kerültek, azonnal visszaállították a karácsonyi ünnepet és újévi partikat is szerveztek a gyerekek számára. Mivel a háború előtt a karácsonyfa állítása a gazdagok kiváltsága volt, az egyenlőség egyik megnyilvánulásának tekintették. Olyannyira, hogy 1919-ben maga Lenin is részt vett egy újévi mulatságon a gyerekekkel Moszkva Sokolniki kerületében. Titkára, Vlagyimir Boncs-Brujevics így emlékezett az eseményre:

"A gyerekekkel teát ivott, finomságokat evett, s lekvárt adott neki... De diót is adott nekik, teát töltött és mindenkit alaposan szemügyre vett, mintha mindannyian a családja lennének… A gyerekek bármit meg tudtak volna tenni. Teljesen magával ragadták Vlagyimir Iljicset.” 

Néhány év múlva, Lenin halála után megpróbálták a karácsonyt kommunista ünneppé tenni, de ez nem igazán sikerült, mert a propaganda ez esetben nem működött. 1927-ben Sztálin már arra mutatott rá, hogy "Van egy másik hibánk is, a vallásellenes harc gyengülése." (karácsonyellenes tüntetés a Szovjetunióban)

Két évvel később Sztálin aztán úgy döntött, hogy újabb tilalmat vezet be, 1929-ben a kormány rendeletet adott ki, amely kimondta, hogy a karácsony és a szilveszter munkanap, nem tekintik többé ünnepnapnak. Tilos volt a tűlevelű fák kivágása és értékesítése, s önkéntesek jártak lakásról-lakásra, hogy a törvény betartását ellenőrizzék.
Irina Tokmakova szovjet írónő úgy emlékezett vissza erre: „A karácsony dicsőséges ünnepét betiltották, és aki meg merte ünnepelni, az a munkájával, vagy akár a szabadságával fizethetett...”

Persze nagyon sok család megünnepelte (ahogyan annak idején Angliában és Amerikába is) csak titokban. (a fenti képen a családi készülődés - csak titokban)

Hat évnyi titkolózás után, amikor mindenki attól félt, hogy a szomszédja feljelenti vagy hirtelen önkéntes ellenőrök kopogtatnak be, a Pravda című újságban megjelent egy cikk Sztálin barátjának, Pavel Posztisev a tollából.

„Iskolákban, árvaházakban ... legyen karácsony. Legyen karácsonyfa a gyerekeknek mindenhol! Ne legyen olyan kolhoz, ahol a vezetés és a Komszomol tagok ne rendeztek volna karácsonyfapartit a gyerekeiknek szilveszterkor."

Hruscsov emlékirata szerint Posztisev és Sztálin éppen egy magánbeszélgetést folytatott, amikor Posztisev felvetette a karácsony visszavezetésének ötletét. Sztálin egy pillanatnyi hallgatás után úgy válaszolt, hogy „Tegyél egy kezdeményezést, tegyél közzé egy javaslatot a sajtóban, hogy adják vissza a gyerekeknek a karácsonyfát, és mi majd támogatjuk.”

Talán arra jött rá a néhány év alatt, hogy nem fog sikerülni eredményesen betiltani - s talán olvasott az angliai "kísérletről" is, ahol szintén nem sikerült. (Sztálin újra engedélyezi a karácsonyt)

Egy év múlva, 1937-ben már a Kremlben is sor került az első karácsonyfa-bulita, amely az ország legfontosabb mulatsága volt, ahol a neves vendégek mellett megjelent a Télapó (az orosz Mikulás) unokája Snegurochka (Hóleány) is, aki Alexander Afanaszjev mesegyűjteményében jelent meg először, majd egy évszázaddal korábban. (a lenti képen a Hóleány)

 djp