Az első brazil császár lánya, aki apja döntésének következtében hétévesen lett Portugália királynője, II.Mária néven. Alig két évig uralkodhatott, mert nagybátyja, apja öccse, Mihály herceg, a fiatal királynőt, Portugáliába érkezés után szinte azonnal leváltotta, s saját magát kiáltatta ki királlyá.

Mária szinte egész Európát beutazta, beleértve ebbe anyai nagyapját is, aki korábban az utolsó német-római császár volt, aki akkor már az első osztrák császár volt, de igazi segítséget sehol nem kapott. Fogadni mindenhol tisztelettel fogadták, de valódi eredményt sehol nem ért el.

Néhány évnyi próválkozás után I. Péter brazil császár lemondott a trónról a fia, az akkor hatéves II. Péter javára és Európába indult második feleségével, hogy segítse Máriát.

Az Azori-szigetekre utazott, ahol csatlakozott a Mihály elleni seregekhez, s felvette a Braganza hercege és a régens címet. Franciaországba mentek, ahol Lajos Fülöp nagy együttérzéssel fogadta őket, s Péter Párizsban hagyta a kislányát, miközben ő visszatért a sereghez.

Több csata után egy hosszú, közel kilenc hónapos patthelyzet alakult ki, amely közben Spanyolország elkezdte támogatni Máriát, akit elismert királynőnek, s apját pedig elfogadták régensnek. A spanyolok azonban később megszüntették a támogatásukat, s hamarosan következett a mindent eldöntő utolsó csata, amelyet 1834. május 16-án vívott a két fél Asseiceira mellett. Addigra Mária már a maga tudhatta az Egyesült Királyság, Franciaország és Spanyolország ismételt támogatását is. (egy gúnyrajz Wellington támogatásáról)

Mihály serege egy Asseiceira melletti magaslatra vonult, Mihály pedig Santarémben tartózkodott, így nem vett részt a csatában, amelyet Montalegre vikomtja vezetett. A Máriához hűséges erők közel hatezer gyalogost, 500 lovast és 11 ágyút tudtak felvonultatni, míg Mihályt 5500 gyalogos, 500 lovas és 12 ágyú támogatta.

Péter hadvezére, Terceira hercege 16-án reggel nyomult előre a közeli Tomarból és három oszlopban támadta meg Mihály hiveit. Ők erős tüzérségi csapással és lovassági rohamokkal próbáltak ellenállni, de Mária hívei kitartottak, s a lovasságuk végül elfoglalta az ellenség magaslatait.

Mária hívei közül körülbelül 400 fő halt meg, míg Mihály seregéből 2900 fő halt vagy sebesült meg, s 1400 fő fogságba került.

Az ekkor már halálos beteg Péter két nappal később érkezett oda, de addigra Mihály összegyűjtötte serege maradékát, azonban tisztjei megtagadták az újabb összecsapásokat. Ennek eredményeképpen tíz nappal később Mihály megadta magát, lemondott a trónigényéről és száműzték a királyságból. Száműzetésének helyén, Genovában aztán az európai bírósághoz fordult a trónigényét megújítani.

Szeptember 24-én a lemondott brazil császár, miután néhány nappal korábban levelet írt a braziloknak a rabszolgaság eltörlése érdekében, hosszú és fájdalmas betegség után elhunyt - a lánya azonban portugál királynő maradt.

 djp