A második világháború alatt különös kalandba keveredett L. Ron Hubbard, aki később egy saját (s azóta is létező) egyházat alapított. A kaland egyik főszereplője egy USS PC-815 típusú tengeralattjáró volt, a másik pedig az őt összesen 80 napig parancsnokoló L. Ron Hubbard.

Hubbard a távozását vagy eltávolítását egy különös csatának köszönhette.

A PC-815 1942. október 10-én készült el, december 5-én kezdték felkészíteni a hadviselésre. A szolgálatot 1943. április 20-án kezdte L. Ron Hubbard hadnagy parancsnoksága alatt. Néhány héttel később a Columbia folyón hajózott az oregoni Astoriába, ahonnan május 18-án indult el a Washington állambeli Bremertonba, ahol radar- és mélységi töltet kilövőket szereltek fel rá. Az utat meg kellett szakítania, majd San Diego felé haladt tovább.

1943. május 19-én a hajnali órákban, pontosan 3:40-kor a tengeralattjáró legénysége azt észlelte, hogy a japán haditengerészet két tengeralattjárója körülbelül 10 tengeri mérföldre jár az oregoni Cape Lookout partjaitól. A szonár kezelője és Hubbard hadnagy is úgy gondolta, hogy az aktív szonár visszhangja a hajó hidrofonján keresztül hallható motorzajokkal együtt tengeralattjárókat jelez, így 9:06-kor két amerikai pilótát kértek a kereséshez segítségül. 

A következő 68 órában a tengeralattjáró összesen 37 mélységi töltetet dobott ki a "csatában" és segítséget kértek a haditengerészet K-39 és K-33 légijárművektől, a Bonham és 78302-es járőrhajótól, ahogyan az USS SC-536 és USS SC-537 tengeralattjáróktól is.

A PC-815-öst végül május 21-én rendelték vissza a bázisra.

Hubbard egy tizennyolc oldalas jelentésben győzködte a feletteseit, hogy "kétségtelenül határozottan elsüllyesztette" az egyik tengeralattjárót, és súlyosan megrongálta a másikat. Ezt azonban Frank Jack Fletcher admirális eléggé szkeptikusann fogadta, amelyet jól mutatott a Chester W. Nimitz flottatengernagyhoz intézett összefoglaló is:

"Az összes jelentés elemzése meggyőz arról, hogy nem volt tengeralattjáró a területen. Sullivan hadnagy kijelenti, hogy egyetlen légbuborékon kívül nem tudott bizonyítékot szerezni egy tengeralattjáróra, amely nem magyarázható, kivéve a mélységi töltetrobbanás miatti turbulencia miatt. A PC-815 kivételével az összes hajó parancsnoka azt állítja, hogy nincs bizonyítékuk tengeralattjáróra, és nem gondolják, hogy tengeralattjáró volt a környéken."

Ehhez az admirális azt is hozzátette, hogy "ismerten mágneses lerakódás van azon a területen, ahol a mélységi töltéseket leejtették", amely arra utal, hogy Hubbard hadnagy és legénysége helytelenül üzemeltette a hajó szonárberendezését.

A háború után elemezték a japán haditengerészet dokumentumait is, amelyek szintén nem mutatták, hogy elveszett vagy megsérült volna japán tengeralattjáró Oregon partjainál.

Hubbard és tisztje, Tom Moulton azonban mindvégig kitartottak az álláspontjuk mellett. Évekkel később Hubbard azt mondta, hogy a Columbia torkolatánál süllyesztette el az I-76 japán tengeralattjárót.

Az eset a Columbia torkolatától 75 mérföldre történt, az I-76-ot pedig 1944 májusában süllyesztették el a Korall-tengerben.

A PC-825 1943 júniusában San Diedóba ment, majd június 30-án vizsgálóbizottság ült össze, amelynek vezetője Fletcher admirális megállapította, hogy "Tekintsük úgy, hogy ebből a tisztből hiányoznak az ítélőképesség, a vezetés és az együttműködés alapvető tulajdonságai. Úgy gondoljuk, hogy őszintén igyekezett hajóját hatékonyan és készenlétben tartani. Jelenleg nem tekinthető alkalmasnak a parancsnokságra vagy az előléptetésre. Javasoljuk, hogy egy nagy hajón dolgozzon, ahol megfelelően felügyelhető."

Hubbardot 1943. július 7-én felmentették a parancsnokság alól.

djp