A keresztény történetírás szerint a katolikus egyház 336. december 25-én kezdte el hivatalosan ünnepelni a karácsonyt, hogy a pogány ünnepeket felváltsa. Ez azonban nem teljesen igaz, hiszen már a második évszázad végéről is vannak implicit és explicit források, amelyek Jézus születéséről való megemlékezésről szólnak.

Hyppolitus, a korszak egyik kiemelkedő teológusa az egyik művében, amely 204-ben jelent meg (Kommentár Dánielhez) így ír: 'Betlehemben született, nyolc nappal a januári naptár előtt, a hét 4. napján' vagyis a Szentestén, amely szerdai napra esett. Hyppolitus a Julianus-naptárt használta, amelyet éppen két és fél évszázaddal korábban vezetett be Julius Caesar.

A zsidó hagyomány szerint a szent személyek fogantatásának időpontja egybeesik a halál dátumával. A korai keresztények szerint Jézust március 25-én feszítették keresztre, amely szerint a fogantatása is egy március 25-i napra esett. A Szenteste éppen kilenc hónapra esik ettől az időponttól.

Ez viszont azt is jelenti, hogy Jézus születési dátuma nem esik egybe a Sol Invictus, Saturnalia vagy Mithras pogány ünnepek rituáléival.

A Sol Invitust feltehetően augusztus 8-án, 9-én vagy 28-án, október 19-én vagy 22-én, esetleg december 11-én ünnepelték. A Saturnalia időpontja december 17 és 23 között volt. A Mithras esetében sincs arra bizonyíték, hogy december 25-én ünnepelték volna.

Egy 250-ből származó ősi szöveg (a Didascalia) megemlíti a Vízkeresztet, mint Jézus megnyilvánulását az egyszerű emberek felé. A katolikus egyház a három bölcs betlehemi látogatását köti a vízkereszthez, a keleti ortodox egyházak azonban Jézus megkeresztelkedését kötik a naphoz. A szöveg kimondta, hogy a vízkeresztet minden január 6-án ünnepeljük.

A Liber Pontificalis szerint, amely a pápák rövid életrajzát tartalmazza, azt is leírja, hogy javasolt volt megünnepelni a karácsonyt már a 2. században is. A szöveg alapján Telesphorus, a nyolcadik pápa (125-136) utasított minden keresztényt Jézus születésének megmentésére.

A Theopilus levél, amely 196 körül keletkezett, szintén december 25-ét említette Jézus születésének ünnepeként. A karácsony egy válasz volt a keresztény közösség részéről a legyőzhetetlen napisten születésének ünnepére, amelyet 274-ben vezetett be Aurelianus, hogy a saját dicsőségét és hatalmát megszilárdíthassa.

Ennek szellemi hátterét egy Arius (különös körülmények között elhunyt) nevű pap gondolatai adták, amelyek az arianizmus alapjait adták.

Volt idő, amikor az arianizmus jelentősen erősebb volt, mint a ma ismert kereszténység. Persze nem lehetett egyszerűen eltüntetni a legyőzhetetlen napisten születésének ünnepét sem, hiszen még az ötödik századból is vannak olyan feljegyzések, hogy a hívők egy része a karácsonyi misén háttal a papnak imádkozik a felkelő Naphoz. Ezt maga Nagy Szent Gergely is feljegyezte a Szent Péter Bazilikában.

djp