Az 1749. január 29-én született Christian den Syvende majdnem 17 éves korában került a dán és a norvég trónra VII. Keresztély néven, de nem igazán akart felnőni a feladathoz. Skizofréniával, üldözési mániával és hallucinációkkal küzdött és gyakran vagdosta saját magát, így elmebetegsége miatt többnyire régensek uralkodtak helyette.

Persze ebben, lehet hogy része volt annak is, hogy hasonló nevű bátyja kétéves korában meghalt, így a kisfiút túlzott aggódás vette körül, elsősorban édesanyja, Hannoveri Lujza, II. György brit király legfiatalabb felnőttkort megért lánya részéről. Aztán édesanyja korai halála, amely idején még hároméves sem volt, ugyancsak megviselte. Édesanyját a hatpdik terhessége alatt meg kellett műteni, de sem őt, sem a csecsemőt nem tudták megmenteni.

Egy évvel később apja újra megházasodott, s az addig jó természetű, tehetséges gyerek, nagyon szigorú nevelés alá került. Szinte rettegett Reventlow gróf miatt, aki olykor meg is korbácsolta, az apródok pedig teljesen elzüllesztették.

A trónra lépése után aztán feleségül vette unokatestvérét, III. György brit király húgát, majd belevetette magát az életbe.

Barátjával és szeretőjével rohangáltak az utcán és tönkretették az üzleteket és bordélyházakat. Saját kinzókeretet épített, ahová olykor kikötötte magát, sőt meg is korbácsolta. Közben orvosa, Strunsee elcsábította a feleségét és de facto uralkodóként viselkedett. Mindez kevéssé zavarta a királyt, aki a legnagyobb örömét az önkielégítésben lelte.

Ez már olyan szintet ért el, hogy szinte megszállottan maszturbált, s olykor még a hivatalos teendőit is visszamondta miatta. Eközben a fejét gyakran addig verte a falba, amíg véres nem lett, s azt is gyakran parancsba adta, hogy a szolgái verjék meg, valamint azt képzelte, hogy Nagy Katalin cárnő fia.

Közel négy évtizedig ült úgy a trónon, hogy nem igazán foglalkozott mással az önkielégítésen kívül, aztán 1808. március 13-án elhunyt.

djp