A Mikulás elrablása
Szent Miklós avagy Myra püspöke minden bizonnyal a leghíresebb szent volt, akinek a kultusza a 8. században kezdett igazán elterjedni, s hamarosan nagyon népszerűvé vált. Talán nem meglepő, de minden év december 6-án rá emlékezünk.
1071-ben a püspök egykori egyházmegyéje (hasonlóan Kis-Ázsia sok más részéhez) a törökök uralma alá került, de ez nem akadályozta meg a keresztényeket, hogy ezrével, sőt tízezrével vándoroljanak el Myrába, a püspök sírjához.
A középkori emberek nagyon szerették az ereklyéket (bár ha jobban utánagondolunk ez most sincs másképpen) és készek voltak megtenni szinte bármit, hogy valamilyen ereklyéhez hozzájussanak vagy akárcsak a közelébe kerüljenek - elegendő csak az Antwerpenben megalapított Urunk Jézus Krisztus Szent Előbőrének Testvérisége társaságra gondolnunk.
Minden templom szeretett volna ereklyéket szerezni, hiszen akkor jobban vonzotta volna a híveket. Minden város versengett, melyikükben van jobb "ereklye-gyűjteménye", amely együtt járt a pénzbeáramlás növekedésével is.
De mi köze ehhez Szent Miklósnak?
1087 tavaszán egy hajó érkezett Bariból Myrába. A hajóról két férfi szállt le, akik kereskedőként mutatkoztak be, s a városba látogatva nem hagyhatták ki a város bazilikáját sem.
Miután alaposan körülnéztek visszatértek a hajóra és hamarosan 47 fegyveressel tértek vissza a templomba. A bazilikában éppen tartózkodott néhány szerzetes, akik büszkén mutatták meg a jövevényeknek a város legnagyobb büszkeségét.
A két kereskedő ekkor többszáz aranyat kínált azért, hogy a szent püspök maradványait elvihessék, amelyet a szerzetesek természetesen visszautasítottak.
A fegyveresek ekkor őrséget állítottak az ajtó elé, a szerzeteseket pedig elfogták és megkötözték.
A szent püspök maradványai egy hatalmas kőszarkofágban pihentek, így nem lehetett egykönnyen hozzájuk férni. A fegyveresek így nekiláttak lebontani a szent sírt, hogy hozzáférhessenek a maradványokhoz.
Miután a maradványokat megszerezték, sietve a kikötőbe mentek, ahol felszálltak a hajójukra és már vitorlát is bontottak. A bazilika szerzetesei eközben megkötözve feküdtek és nagyon nehezen tudtak kiszabadulni. Amikor aztán sikeresen megszabadultak a kötelékeiktől, azonnal riasztották a várost, de a sírrablók már messze jártak.
Az olaszok sikerrel jártak, s a Mikulás maradványai 1087 május 9-én megérkeztek Bariba, ahol még abban az évben megkezdődött egy méltó bazilika építése. Az építkezés több mint egy évszázadig tartott, közben 1089-ben II. Orbán pápa szentelte fel az akkor még befejezetlen bazilika kriptáját. A templom felszentelésére 1197-ben került sor, s azóta is fontos keresztény és ortodox zarándokhely.
Szent Miklós évszázadokon keresztül az egyik legnépszerűbb szent volt, s a reformáció előtt, csak Angliában több mint 400 neki szentelt templom állt. a hagyományos szerepe mellett a friss házasok, hajósok, matrózok, zálogosok, tolvajok és a gyermekek is őt tisztelték védőszentjükként.
Nevzat Cevik professzor a közelmúltban javasolta a török kormánynak, hogy kérje az ereklyék hazaszállítását.
Kapcsolódó posztok
A Mikulás vagyis a legismertebb szent
Amikor a német uralkodó Canossát járt
Fülöp, az egynapos (ellen)pápa
Egy magányos szent legendája – Szent Helier
II. Szilveszter pápa – akitől Szent István a koronát kapta
Szent Johanna – aki máglyahalált halt