Ha valaki ma meghallja Macbeth nevét, minden bizonnyal az egyik legnagyobb angol drámaíró, William Shakespeare 1577-ben megjelent drámája jut eszébe, amely persze élve a költői szabadsággal, nem igazán hiteles történelmi szempontból.

A valóságban Macbeth, II. Malcolm skót király unokája lehetett, aki egy félig autonóm uradalom, a Moray Királyság ura lett, miután valószínűleg felelős volt elődje, Gille Coemgáin haláláért. Ezután feleségül vette Grouch ingen Boite-t, elődje özvegyét, de gyermekük nem született.

Amikorra VIII. Henrik nagy nehezen el tudott válni Aragóniai Katalintól, már régen feleségül vette Boleyn Annát, így tulajdonképpen bigámiát követett el. Aztán persze ez a házassága sem egyszerűen ért véget, hiszen 1536. május 19-én házasságtörés, hazaárulás és vérfertőzés miatt lefejezték a második feleségét, három évnyi házasság után.

Persze a kapcsolat már sokkal régebben kezdődött, s a király évekig vágyott arra, hogy a lányt megkaphassa, s ennek hangot is adott leveleiben, amelyeket Annának írt.

Egy Grenoble-ban lakó francia nemes hölgy, Madeleine d'Auvermont azzal lett eléggé ismert 1637-ben, hogy egy egészséges kisfiúnak adott életet. Ez persze önmagában még nem lett volna különös, ha a férje nem lett volna négy éve folyamatosan külföldön. Mivel a hölgy férje nemes volt, s a tét az apa címe, rangja és földje volt, az eset nagy visszhangot keltett az országban. A hölgy hírnevéről nem is beszélve.

Hua Mulan halála után 1-2 évszázaddal, újabb nőalak jelent meg a kínai hadtörténetben.

Zhao Pingyang hercegnő, aki 600 körül születhetett, a Tang-dinasztia alapító császárának, Li Yuannak (Tang hercegének, a későbbi Gaozu császárnak) a harmadik lánya volt (egyike a tizenkilencnek) viszont Dou hercegnőnek az egyetlen lánya, a négy fiú mellett.

Apjával együtt harcoltak a Szuj-dinasztia ellen, megszervezte a Hölgyek hadseregét, amelynek nagy szerepe volt a végső győzelemben is. A serege fontos szerepet játszott a Sui főváros, Chang'an elfoglalásában.

A katolikus egyház vezetői között számtalan érdekes személyiséggel talákozhatunk, akik hosszabb vagy rövidebb ideig ültek a pápai trónuson. Voltak közöttük jók, sőt szentek is szép számmal, ugyanakkor voltak közöttük léha, nemtörődöm, sőt olykor botrányos pápák is.

A sok pápa (és ellenpápa) között mindenféleképpen említést érdemel Fülöp, aki 768. július 31-én (egy vasárnapi napon) lépett Szent Péter trónjára, hogy még aznap el is tünjön a történelem süllyesztőjében.

Miután Napóleon nem ért el eredményt Moszkva alatt, a seregét visszafordította, s hazaindult.

A kezdetben még félmilliós Grande Armée életben maradt 27 000 francia, lengyel, holland és német katonája teljesen elcsigázottan menetelt hosszú órákon keresztül. Maga a császár is sokszor közöttük menetelt egy botra támaszkodva, miközben beszélgetésekkel próbálta bennük tartani a lelkierőt. Máskor pedig magányosan lovagolt a tömegben.

IV. Béla magyar király és Laszkarisz Mária első gyermeke a korban oly divatos Kunigunda vagy Kinga néven néven született Esztergomban 1224. március 5-én.

A magyar király első gyermekeként illusztris családba született, de ő maga is sokat tett azért, hogy megemlékezzenek róla. Egészen fiatal korától mély vallásosság jellemezte és szüzességi fogadalmat tett.

Ez persze nem akadályozta meg abban, hogy kor szokásai alapján hamar eljegyezzék, majd tizenöt évesen feleségül is ment Boleszláv lengyel herceghez. A magyar király udvarába 1239-ben érkezett a leánykérő küldöttség, s IV. Béla fontosnak ítélte volna a szövetséget, így ő igent mondott.

Kinga több napos vívódás után, hiszen életét Istennek akarta szentelni, végül igent mondott, de nem minden feltétel nélkül.

A középkorban nem volt meglepő, ha egy uralkodónak tíz vagy akár több gyermeke is született, azonban kissé más a helyzet ha a római pápáról van szó. Nézzük VIII. Ince esetét.

Giovanni Battista Cibo 1432-ben született Genovában tekintélyes, görög származású családban. Apja, III. Kallisztusz idején Róma szenátora volt, s ő maga a nápolyi királyi udvarban nevelkedett. Előbb a római, majd a padovai egyetemre járt. Eléggé mozgalmas életét élhetett, hiszen a krónikások összesen tizenhat gyermekéről tudnak, akik közül talán nem volt mindegyik törvénytelen, hiszen Cibo egyes krónikák szerint meg is nősült. A felesége halála után úgy döntött, hogy Isten szolgája lesz, így felajánlotta szolgálatait V. Miklós pápa féltestvérének, Calandrini bíborosnak.

1132. július 22-én ütközött meg II. Béla magyar király és III. Boleszláv lengyel fejedelem serege, aki a trónkövetelő Borisz hercegnek akarta a magyar trónt biztosítani.

Könyves Kálmán állítólagos fia évtizedeken keresztül próbálkozott a magyar királyi korona megszerzésével. Trónigényét arra alapozta, hogy Könyves Kálmán magyar király és Eufémia kijevi nagyhercegnő fia volt. Eufémia a második felesége volt a magyar királynak, aki azonban házasságtöréssel vádolta és eltaszította magától, az 1113 körül születendő fiát pedig nem ismerte el sajátjának.

Amikor VIII. Henrik neve szóba kerül, szinte mindenki a hat feleségét említi, valamint az anglikán egyházat, pedig a király ettől sokkal színesebb egyéniség volt. (Henrik élete - 1. rész és 2. rész)

Sok más uralkodóhoz hasonlóan VIII. Henrik is féltette az életét, az esetleges trónkövetelőkkel szemben. Nála is szokás volt a felszolgált ételeket és italokat biztonsági okból előkóstolni, de az ő félelme itt nem állt meg. Legfőbb félelme az volt, hogy valamilyen bőrön keresztül felszívódó méreggel akarják megmérgezni. Emiatt, volt olyan alkalmazottja, akinek az volt a feladata, hogy a király párnáját megcsókolja, hogy kiderüljön, a párnahuzatot nem itatták-e át valamilyen toxikus anyaggal. Persze nem csak a párnahuzatot, hanem az ágynemű minden szegletét, a párnáktól a lepedőkig. Mindezek mellett állandó jelleggel egy szolga aludt a szobájában, aki esténként tőrrel vizsgálta meg, nincs-e valaki még a szobában.

Természetesen ez a paranoia nem csak saját magára terjedt ki, hanem egyetlen életben maradt fiára, Edvárd hercegre is. A fia esetében az volt a különbség, hogy szerinte a herceg ruházatát akarták beitatni toxikus anyaggal. Ebből kifolyólag Edvárd, a ruházatát csak akkor vehette magára, ha azt alaposan kimosták.

Ráadásul az apja a mosásban sem látott igazi biztosítékot, ezért a személyzetnek a herceg ruháját előbb fel kellett vennie, hogy valóban nem mérgező-e. A hírek alapján az ágytálat is ellenőriztette a személyzettel, de arra nincsenek hiteles információk, hogy ez pontosan hogyan történt.

Természetesen más paranoiája volt. Nem bízott az orvosaiban és saját maga kezdett el különböző keverékeket készíteni. Ezek elsősorban a lábán lévő fekélyek gyógyítását szolgálták volna.

Más betegségektől is nagyon félt, s amikor valamilyen betegség ütötte fel a fejét, legyen az pestis vagy a rejtélyes izzadásos betegség, a király elmenekült a legeldugottabb kastélyáig, ahol biztonságban érezte magát.

Ennek eredményeképpen nagyon szerette a fürdést, s hitte, hogy az távoltartja a betegségeket. A fia születése után elrendelte, hogy a herceg lakosztályait rendszeresen súrolják le, s a gyereket is naponta mosdassák. Ez persze nem ártott a hercegnek.

Nem tudni, hogy ez a paranoia mennyiben hatott ki a hat feleségével való kapcsolatára.

djp