A Fővárosi Rendőrséget (Metropolitan Police) a Robert Peel által beterjesztett és 1829. június 19-én elfogadott Fővárosi Rendőrségi Törvény (Metropolitan Police Act) alapján hozták létre. Mire azonban már valóban komoly erőt képviselt, Viktória királynő ült a trónon.
Otto von Bismarck a 19. század második felének egyik leghíresebb német hadvezére és politikusa volt, aki előbb Poroszország miniszterelnöke volt majdnem tíz évig, aztán közel húsz évig a Német Birodalom kancellárja.
Vezetésével az ország gazdaságilag és katonailag erőssé vált, igazi nagyhatalom lett, s felzárkózott az akkori világhatalom, az Egyesült Királyság után, bár Viktória királynő országa természetesen (ekkor még) erősebb volt.
A ókori rómaiak és görök rendelkeztek egy titokzatos fogamzásgátló gyógyszerrel, amely a hírek szerint nagyon hatékony volt. Ezt a szilfium (silphium) vagy szilfion nevű, máig azonosítatlan növényt fűszerként, parfümként és afrodiziákumként is használták - pontosabban a növény gyantáját. A legenda szerint magának Apollón istennek az ajándéka volt - valódi csodaszer. Olyannyira, hogy a a pénzükre is ráverették az ábrázolását.
A növény vaskos gyökerű és tuskós levelű volt, amely apró, sárga színű virágokkal rendelkezett, de olyan finom illatú volt, hogy aranyáron mérték. A ropogós szárát megsütötték, megpirították vagy megfőzték és úgy fogyasztották. A gyökereit frissen, ropogósan, ecetbe mártva ették. Tartósítószerként alkalmazták a lencséhez, a juhok húsát pedig puhává, porhanyóssá tette. A virágzatától parfümöt készítettek, a magjait pedig megszárították és megőrölték és fűszerként használták. Az édesköményhez hasonló növény volt.
Az első Stuart-házból származó skót uralkodó a Walter Stewart főudvarmester és Marjorie Bruce skót királylány házasságából születő II. Róbert volt.
Édesanyja, I. Róbert skót király lánya volt, így az 1316. március 2-án Paisley-ben született Róbert jogos örökösként léphetett később trónra. Édesanyja, hasonlóan I. Mária magyar királynőhöz, terhessége utolsó heteiben leesett a lováról, s olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy életét nem tudták megmenteni. A 19 éves anya életének utolsó óráiban azonban császármetszéssel megszülte gyermekét, aki az orvosok gondoskodásának hála túlélte a balesetet és a műtétet is.
Ulysses S Grant, az amerikai polgárháború egyik leghíresebb tábornoka és az Egyesült Államok 18. elnöke a civil életben korántsem volt olyan sikeres, mint a harctéren.
Az, hogy milyen katona volt, leginkább Sherman tábornok szavaiból derül ki: „Én sokkal okosabb ember vagyok, mint Grant; Sokkal többet tudok a háborúról, a hadtörténetről, a stratégiáról és a taktikáról, mint ő; Én többet tudok a szervezésről, az ellátásról és az adminisztrációról, és minden másról, mint ő; de csak azt tudom megmondani, hogy hol ver meg engem, és hol veri meg a világot. Rohadtul nem érdekli, mit tesz az ellenség a szeme előtt, s ez pokolian megijeszt! ”
Sarah Pridden 1690-92 között születhetett egy kőműves lányaként. Gyermekkorában ruhakészítő szeretett volna lenni, így egy varrónőhöz szegődött el tanoncnak. Mindez nem is lett volna baj, de kilencévesen elhagyott egy értékes csipkedarabot, így nem mert hazamenni. Megszökött és az utcán kezdett új életet.
Utcai árusként kezdte, de az áru leginkább ő maga volt, egy óráért fél koronát kért a fiatal fiuktól, hiszen a röplapok mellett vagy inkább helyett, a testét árulta. A különleges szépségű lány hamar híres lett, így megismerkedett a skót kalandorral, Francis Charterisszel, aki ekkor már hírhedt bűnőző volt. Sally a férfi szeretője lett, de Francis elhagyta, amikor a lány 14 éves lett, így a Sally teljesen magára maradt.
Végül egy Wisebourne nevű madám fogadta be egy bordélyházba, amely egész London leghírhedtebb, ugyanakkor leg-exkluzívabb helye volt. Sally itt vette fel a Salisbury vezetéknevet egyik szeretője után.
A több, mint ezer éves angol királyság történetében I. Richárd alig egy évtizedig volt király, mégis a legnagyobb uralkodók közé sorolják, pedig azért ez nem is ennyire egyszerű. Az apja az egyik leghosszabban uralkodó angol király volt.
Az egyik első erotikus regényt (a Két szerelmes históriája címűt) egy sieniai fiatalember írta, s a mai szemmel is eléggé élvezetes és érdekes olvasmány. A szerző, egy tizennyolc gyermekes elszegényedett nemesi családba született fiú, aki a legnagyobb volt, így bőven kijutott számára a ház körüli és mezőgazdasági munkákból, de nagyon sokat tanult és mindig érdeklődött a tudományok iránt is.
Az említett művet vagy Bécsben vagy Bázelben írta. A fogadtatását mutatja, hogy hamarosan a 15. század egyik legbotrányosabb sikerkönyvévé vált, oly annyira, hogy később az író volt az, aki be is tiltatta..
Anne Greene egy angol cselédlány volt, akit 1650-ben csecsemőgyilkossággal vádoltak meg és ki is végeztek, vagyis hát megpróbálták. Persze, ha nem felakasztják, hanem lefejezik, akkor biztosan nem éli túl.
A Clisson és Eugénie szerzője Bonaparte Napóleon, aki 1795-ben írta meg ezt a jórészt önéletrajzi ihletésű történetet. VIII. Henriktől csak szerelmes levelek maradtak meg, tőle viszont egy igazi love-story.
A történetben Clisson egy forradalmi francia katona, aki már belefáradt a harcokba s találkozik Eugénie-vel egy nyilvános fürdőben. Clisson leszerel és hamarosan összeházasodnak, majd több gyermekük születik, amikor újra kitör a háború. Clisson kötelességének érzi, hogy újra harcoljon, de a csatában megsebesül, miközben feleségét elcsábítja egyik társa, Berville, akit maga küldött a nő megnyugtatására.
Mikor Clisson ezt megtudja, küld egy utolsó levelet a hűtlen feleségnek és szeretőjének, s a halálba rohan.