A péntek 13 rejtélye már sok-sok éve foglalkoztatja az embereket, s különböző megoldásokat lehet találni arra, hogy miért a péntek és miért a 13-a a kiválasztott nap.

1. Az egyik legismertebb változat szerint az egész IV. Fülöp francia királyhoz fűződik, aki 1307. október 13-án, egy pénteki napon letartóztatott többszáz templomos lovagot, s ezzel tulajdonképpen meg is szüntette a templomos lovagrendet.

A Templomos Lovagrend (Militia Templi) 1118-ban szerveződött keresztes lovagokból a Szentföldön Hugues de Payens vezetésével. II. Balduin jeruzsálemi király a pártfogásába vette őket, s az egykori Salamon-templom egyik szárnyát nekik ajándékozta, így lettek "Krisztus szegény lovagjai" a Templom lovagjai.

Hamar kiváltságosak lettek, s rendkívül gazdagok, míg a pénzükre vágyó Fülöp el nem fogatta őket, s koholt vádak alapján ki nem végezték őket. Az utolsó nagymester Jacques de Molay máglyán végezte 1314-ben. A túlélők lettek a Krisztus Lovagrendje.

Szép Fülöp egyébként is érdekes személyiség volt, hiszen az ő emberei inzultálták, s talán meg is ütötték, majd bebörtönözték VIII. Bonifác pápát, aki nemsokára meg is halt. Szintén az ő uralkodásához köthető a pápák avignoni fogsága. Persze VIII. Bonifác pápát sem kellett félteni, a bottányokért ő sem ment a szomszédba.

Persze nem lenne teljes a kép, ha nem említenénk meg, hogy Fülöp,  Szent (IX.) Lajos francia király unokája volt, s szintén unokája volt Jolánta magyar királyi hercegnőnek, aki II. András magyar király leánya volt, s akit szinte szentként tisztelnek Aragóniában. Fülöp fia, X. Lajos pedig, feleségül vette Magyarországi Klemenciát, Károly Róbert magyar király húgát.

2. Bibliai értelemben a hét ötödik napja az istené volt, s Krisztust is pénteken (nagypénteken) feszítették keresztre, miután az utolsó vacsorán (igaz csütörtökön, de éjszakában nyúlóan) tizenhárman vettek részt. Nem megerősített hírek szerint a paradicsomi bűnbeesés napja is péntek volt.

Ehhez hozzávehetjük, hogy a nyilvános kivégzések napja is péntek volt a XIX. századig, vagyis péntek volt a hóhérok napja, de ez már az ókori Rómában is így volt.

Minő véletlen, hogy a viking Ragnarök a háború előtt szintén éppen tizenhárman vettek részt egy ünnepségen.

3. Tudományos értelemben is érdekes a péntek 13, hiszen a szorgalmas matematikusok kiszámolták, hogy ha egy 400 éves ciklust vizsgálunk (amelyre a szökőévek elhelyezkedése miatt lelhettünk rá, hiszen a kerek százasok közül csak a 400-al oszthatóak a szökőévek) akkor érdekes tény, hogy a legtöbb tizenharmadika péntekre esik. Ez összesen 688 napot, vagyis pénteket jelent.

Nem ritka, hogy valaki babonás, hiszen Napóleon sem volt hajlandó leülni egy olyan asztalhoz, ahol tizenhárman vannak, ahogyan Franklin Delano Roosevelt sem.

A triszkaidekafóbia (triszkaideka – tizenhárom + fóbosz – félelem) a tizenhármas számtól való félelem emberek tízmillióit érinti. Az már csak egy apró érdekesség, hogy a biztosítótársaságok statisztikái szerint a péntek 13. napokon kevesebb baleset történik, mint máskor - talán akkor jobban vigyázunk. 

Ahogyan Rejtő Jenő írta "Nem vagyok babonás és nem hiszek a badarságokban, mert aki minden hétfőn hármat köp kelet felé egy barna kavicsra, azt nem érheti megrontás".

djp

Ezt a kis könyvecskét Londonban adták ki 1757-1795 között minden évben, vagyis II. György és III. György uralkodása alatt. A Covent Gardenben nyomtatták, s a népszerűségét jelzi, hogy a két shilling és 6 pennybe kerülő zsebkönyvet 1791-ben 8000 példányban adták ki.

Minden kiadásban 120-190 olyan prostituált jellemzése jelent meg, akik a Covent Garden környékén dolgoztak, ami nem volt meglepő, hiszen a rossz hírű házak kétharmada arrafelé volt. A hölgyek fizikai megjelenését és szexuális különlegességeit is leírták különböző, mindig szubjektív és sokszor túlzó véleményekkel. Londonban ekkortájt majdnem egymillióan laktak, s közel 50 ezer prostituált volt - 6-7 ezer csak ebből élt.

John Hetheringtont tartják a cilinder feltalálójának, akinek az első nyilvános megjelenése a találmányában (a sajtóhírek szerint) nyilvános lázongást okozott.

Amikor 1797. január 15-én megjelent egy nyilvános helyen és a fején viselte a csillogó selyemkalapját (a hírek szerint) több nő elájult a szokatlan látványtól, a gyerekek kiáltoztak, a kutyák ugattak és egy fiatal fiúnak (Cordwainer Thomas fiatalabb fiának) eltört a jobb karja a tömegben.

A férfit (állítólag) letartóztatták és a rend megzavarásáért bíróság elé állították, amely (forrástól függően) 50 vagy 500 fontnyi büntetést szabott ki rá. Hetherington azonban ragaszkodott hozzá, hogy nem sértett törvényt, ezért a kormány elfogadott egy olyan jogszabályt, amely tiltja az állampolgároknak a kalap viselését.

A Scotland Yard (hivatalos nevén a New Scotland Yard) eredetileg a Whitehall Place 4. szám alatt volt, amely helyet a bűnözőből kriminalistává vált Eugène-François Vidocq segítségével választották ki. A közkeletű nevét a hátsó bejáratánál lévő Great Scotland Yard utcáról kapta.

A Fővárosi Rendőrséget (Metropolitan Police) a Robert Peel által beterjesztett és 1829. június 19-én elfogadott Fővárosi Rendőrségi Törvény (Metropolitan Police Act) alapján hozták létre. Mire azonban már valóban komoly erőt képviselt, Viktória királynő ült a trónon.

Otto von Bismarck a 19. század második felének egyik leghíresebb német hadvezére és politikusa volt, aki előbb Poroszország miniszterelnöke volt majdnem tíz évig, aztán közel húsz évig a Német Birodalom kancellárja.

Vezetésével az ország gazdaságilag és katonailag erőssé vált, igazi nagyhatalom lett, s felzárkózott az akkori világhatalom, az Egyesült Királyság után, bár Viktória királynő országa természetesen (ekkor még) erősebb volt.

A ókori rómaiak és görök rendelkeztek egy titokzatos fogamzásgátló gyógyszerrel, amely a hírek szerint nagyon hatékony volt. Ezt a szilfium (silphium) vagy szilfion nevű, máig azonosítatlan növényt fűszerként, parfümként és afrodiziákumként is használták - pontosabban a növény gyantáját. A legenda szerint magának Apollón istennek az ajándéka volt - valódi csodaszer. Olyannyira, hogy a a pénzükre is ráverették az ábrázolását.

A növény vaskos gyökerű és tuskós levelű volt, amely apró, sárga színű virágokkal rendelkezett, de olyan finom illatú volt, hogy aranyáron mérték. A ropogós szárát megsütötték, megpirították vagy megfőzték és úgy fogyasztották. A gyökereit frissen, ropogósan, ecetbe mártva ették. Tartósítószerként alkalmazták a lencséhez, a juhok húsát pedig puhává, porhanyóssá tette. A virágzatától parfümöt készítettek, a magjait pedig megszárították és megőrölték és fűszerként használták. Az édesköményhez hasonló növény volt.

Az első Stuart-házból származó skót uralkodó a Walter Stewart főudvarmester és Marjorie Bruce skót királylány házasságából születő II. Róbert volt.

Édesanyja, I. Róbert skót király lánya volt, így az 1316. március 2-án Paisley-ben született Róbert jogos örökösként léphetett később trónra. Édesanyja, hasonlóan I. Mária magyar királynőhöz, terhessége utolsó heteiben leesett a lováról, s olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy életét nem tudták megmenteni. A 19 éves anya életének utolsó óráiban azonban császármetszéssel megszülte gyermekét, aki az orvosok gondoskodásának hála túlélte a balesetet és a műtétet is.

Ulysses S Grant, az amerikai polgárháború egyik leghíresebb tábornoka és az Egyesült Államok 18. elnöke a civil életben korántsem volt olyan sikeres, mint a harctéren.

Az, hogy milyen katona volt, leginkább Sherman tábornok szavaiból derül ki: „Én sokkal okosabb ember vagyok, mint Grant; Sokkal többet tudok a háborúról, a hadtörténetről, a stratégiáról és a taktikáról, mint ő; Én többet tudok a szervezésről, az ellátásról és az adminisztrációról, és minden másról, mint ő; de csak azt tudom megmondani, hogy hol ver meg engem, és hol veri meg a világot. Rohadtul nem érdekli, mit tesz az ellenség a szeme előtt, s ez pokolian megijeszt! ”

Sarah Pridden 1690-92 között születhetett egy kőműves lányaként. Gyermekkorában ruhakészítő szeretett volna lenni, így egy varrónőhöz szegődött el tanoncnak. Mindez nem is lett volna baj, de kilencévesen elhagyott egy értékes csipkedarabot, így nem mert hazamenni. Megszökött és az utcán kezdett új életet.

Utcai árusként kezdte, de az áru leginkább ő maga volt, egy óráért fél koronát kért a fiatal fiuktól, hiszen a röplapok mellett vagy inkább helyett, a testét árulta. A különleges szépségű lány hamar híres lett, így megismerkedett a skót kalandorral, Francis Charterisszel, aki ekkor már hírhedt bűnőző volt. Sally a férfi szeretője lett, de Francis elhagyta, amikor a lány 14 éves lett, így a Sally teljesen magára maradt.

Végül egy Wisebourne nevű madám fogadta be egy bordélyházba, amely egész London leghírhedtebb, ugyanakkor leg-exkluzívabb helye volt. Sally itt vette fel a Salisbury vezetéknevet egyik szeretője után.

A több, mint ezer éves angol királyság történetében I. Richárd alig egy évtizedig volt király, mégis a legnagyobb uralkodók közé sorolják, pedig azért ez nem is ennyire egyszerű. Az apja az egyik leghosszabban uralkodó angol király volt.