Ulysses S Grant, az amerikai polgárháború egyik leghíresebb tábornoka és az Egyesült Államok 18. elnöke a civil életben korántsem volt olyan sikeres, mint a harctéren.

Az, hogy milyen katona volt, leginkább Sherman tábornok szavaiból derül ki: „Én sokkal okosabb ember vagyok, mint Grant; Sokkal többet tudok a háborúról, a hadtörténetről, a stratégiáról és a taktikáról, mint ő; Én többet tudok a szervezésről, az ellátásról és az adminisztrációról, és minden másról, mint ő; de csak azt tudom megmondani, hogy hol ver meg engem, és hol veri meg a világot. Rohadtul nem érdekli, mit tesz az ellenség a szeme előtt, s ez pokolian megijeszt! ”

Sarah Pridden 1690-92 között születhetett egy kőműves lányaként. Gyermekkorában ruhakészítő szeretett volna lenni, így egy varrónőhöz szegődött el tanoncnak. Mindez nem is lett volna baj, de kilencévesen elhagyott egy értékes csipkedarabot, így nem mert hazamenni. Megszökött és az utcán kezdett új életet.

Utcai árusként kezdte, de az áru leginkább ő maga volt, egy óráért fél koronát kért a fiatal fiuktól, hiszen a röplapok mellett vagy inkább helyett, a testét árulta. A különleges szépségű lány hamar híres lett, így megismerkedett a skót kalandorral, Francis Charterisszel, aki ekkor már hírhedt bűnőző volt. Sally a férfi szeretője lett, de Francis elhagyta, amikor a lány 14 éves lett, így a Sally teljesen magára maradt.

Végül egy Wisebourne nevű madám fogadta be egy bordélyházba, amely egész London leghírhedtebb, ugyanakkor leg-exkluzívabb helye volt. Sally itt vette fel a Salisbury vezetéknevet egyik szeretője után.

A több, mint ezer éves angol királyság történetében I. Richárd alig egy évtizedig volt király, mégis a legnagyobb uralkodók közé sorolják, pedig azért ez nem is ennyire egyszerű. Az apja az egyik leghosszabban uralkodó angol király volt.

Az egyik első erotikus regényt (a Két szerelmes históriája címűt) egy sieniai fiatalember írta, s a mai szemmel is eléggé élvezetes és érdekes olvasmány. A szerző, egy tizennyolc gyermekes elszegényedett nemesi családba született fiú, aki a legnagyobb volt, így bőven kijutott számára a ház körüli és mezőgazdasági munkákból, de nagyon sokat tanult és mindig érdeklődött a tudományok iránt is.

Az említett művet vagy Bécsben vagy Bázelben írta. A fogadtatását mutatja, hogy hamarosan a 15. század egyik legbotrányosabb sikerkönyvévé vált, oly annyira, hogy később az író volt az, aki be is tiltatta..

Anne Greene egy angol cselédlány volt, akit 1650-ben csecsemőgyilkossággal vádoltak meg és ki is végeztek, vagyis hát megpróbálták. Persze, ha nem felakasztják, hanem lefejezik, akkor  biztosan nem éli túl.

A Clisson és Eugénie szerzője Bonaparte Napóleon, aki 1795-ben írta meg ezt a jórészt önéletrajzi ihletésű történetet. VIII. Henriktől csak szerelmes levelek maradtak meg, tőle viszont egy igazi love-story.

A történetben Clisson egy forradalmi francia katona, aki már belefáradt a harcokba s találkozik Eugénie-vel egy nyilvános fürdőben. Clisson leszerel és hamarosan összeházasodnak, majd több gyermekük születik, amikor újra kitör a háború. Clisson kötelességének érzi, hogy újra harcoljon, de a csatában megsebesül, miközben feleségét elcsábítja egyik társa, Berville, akit maga küldött a nő megnyugtatására.

Mikor Clisson ezt megtudja, küld egy utolsó levelet a hűtlen feleségnek és szeretőjének, s a halálba rohan.

Ha valaki ma meghallja Macbeth nevét, minden bizonnyal az egyik legnagyobb angol drámaíró, William Shakespeare 1577-ben megjelent drámája jut eszébe, amely persze élve a költői szabadsággal, nem igazán hiteles történelmi szempontból.

A valóságban Macbeth, II. Malcolm skót király unokája lehetett, aki egy félig autonóm uradalom, a Moray Királyság ura lett, miután valószínűleg felelős volt elődje, Gille Coemgáin haláláért. Ezután feleségül vette Grouch ingen Boite-t, elődje özvegyét, de gyermekük nem született.

Amikorra VIII. Henrik nagy nehezen el tudott válni Aragóniai Katalintól, már régen feleségül vette Boleyn Annát, így tulajdonképpen bigámiát követett el. Aztán persze ez a házassága sem egyszerűen ért véget, hiszen 1536. május 19-én házasságtörés, hazaárulás és vérfertőzés miatt lefejezték a második feleségét, három évnyi házasság után.

Persze a kapcsolat már sokkal régebben kezdődött, s a király évekig vágyott arra, hogy a lányt megkaphassa, s ennek hangot is adott leveleiben, amelyeket Annának írt.

Egy Grenoble-ban lakó francia nemes hölgy, Madeleine d'Auvermont azzal lett eléggé ismert 1637-ben, hogy egy egészséges kisfiúnak adott életet. Ez persze önmagában még nem lett volna különös, ha a férje nem lett volna négy éve folyamatosan külföldön. Mivel a hölgy férje nemes volt, s a tét az apa címe, rangja és földje volt, az eset nagy visszhangot keltett az országban. A hölgy hírnevéről nem is beszélve.

Hua Mulan halála után 1-2 évszázaddal, újabb nőalak jelent meg a kínai hadtörténetben.

Zhao Pingyang hercegnő, aki 600 körül születhetett, a Tang-dinasztia alapító császárának, Li Yuannak (Tang hercegének, a későbbi Gaozu császárnak) a harmadik lánya volt (egyike a tizenkilencnek) viszont Dou hercegnőnek az egyetlen lánya, a négy fiú mellett.

Apjával együtt harcoltak a Szuj-dinasztia ellen, megszervezte a Hölgyek hadseregét, amelynek nagy szerepe volt a végső győzelemben is. A serege fontos szerepet játszott a Sui főváros, Chang'an elfoglalásában.