Amikorra VIII. Henrik nagy nehezen el tudott válni Aragóniai Katalintól, már régen feleségül vette Boleyn Annát, így tulajdonképpen bigámiát követett el. Aztán persze ez a házassága sem egyszerűen ért véget, hiszen 1536. május 19-én házasságtörés, hazaárulás és vérfertőzés miatt lefejezték a második feleségét, három évnyi házasság után.

Persze a kapcsolat már sokkal régebben kezdődött, s a király évekig vágyott arra, hogy a lányt megkaphassa, s ennek hangot is adott leveleiben, amelyeket Annának írt.

Az első bő egy évben legalább 17 ilyen levelet írt, amelyek jól árulkodnak a király romantikus természetéről, de arról is, hogy milyen gyorsan kalandoztak a gondolatai az ágytól a leendő esküvőig.

A levelek (milyen furcsa egy angol uralkodónál) franciául íródtak, s a Vatikáni Könyvtárban találtak rájuk. Feltehetően a válással kapcsolatban lophatták el Annától, s úgy kerülhetett a pápához.

Anna válaszai nem maradtak fenn, illetve egy levélről tudni, amelyben megköszönte a király közbenjárását, hogy udvarhölggyé nevezték ki Aragóniai Katalin mellé, s amelyben elismeri a király szerelmi vallomásait. A levélen nincs dátum, de úgy gondolják ez lehetett az első levél, amelyet a királynak küldött.

Akkortájt íródhatott, amikor Anna nővérének a fia megszületett, aki "véletlenül" a Henry nevet kapta, miután néhány hónappal korábban Mária és a király lezárták a kapcsolatukat. Az 1526. március 4-én született fiút sokan a király fiának tartották már akkor is.

Ekkortájt a király már harmincöt éves volt, de még mindig jóképű és sportos, akinek eddig soha nem volt azzal problémája, hogy bárkit megkapjon, akit szeretne.

Anna azonban ellenállt.

Az első percektől a fizikai kapcsolat felé irányult a közeledése, s azt állította, hogy amíg egy nő nem adja át neki a testét és a szívét (ebben a sorrendben :)), addig nem hívhatja úrnőjének, bár azt kegyesen megígérte neki, hogy ő lesz az egyetlen szeretője. (milyen kedves ígéret)

A király próbálta magát nagyon férfiasnak mutatni a leveleiben, amikor pédául arról írt, hogy előző este a saját kezével ölt meg egy bakot.

Az első próbálkozások után azért valami történhetett, mert az "úrnő" hamarosan "drágám" lett, s úgy tűnt Anna talán enged a kísértésnek. Ennek okát egy 1527 júliusi levélben találhatjuk meg, amikor a király azt írta, hogy "Rövidesen nekem és nekünk meglesz a kívánságunk." Arra utalhatott, hogy 1527-ben kezdte el a pápát puhítani, hogy engedje meg a válását Katalinnal, hogy újra megházasodhasson.

Mindez azonban idő volt, s a királynak a türelem nem volt az erénye, közben folyamatosan próbálkozott.

A következő évben azonban újra megjelent az izzadásos betegség, s Anna megbetegedett, a király pedig nagyon félt a kórtól, amelybe bátyja is belehalt, bár egyébként is paranoiás volt.

A távollétük alatt azonban folyamatosan levelekkel bombázta a nőt, aki ekkor a Hever-kastélyban élt elzárva a világtól. A király nagyon bízhatott a házasság felbontásában, mert azt írta Annának, hogy reméli hamarosan találkoznak, mert „azt kívánom magamnak (főleg egy estét) kedvesem karjaiban, akinek csinos domborulatait remélem hamarosan megcsókolhatom”.

 Egyéb posztok VIII. Henrikről

djp