Sarah Wilson valószínűleg egy angliai kis faluban, Staffordshire született 1745 körül, s 1762-63 körül George-Lewis Scott konyháján dolgozott kisegítőként. Hamar rájött azonban, hogy az emberek hiszékenyek, így igyekezett szinte egész Angliát bejárni, mindenhol csak rövid időt töltve, megismerni és kiismerni az embereket.

Szolgálta többek között Miss Caroline Vernont is, aki III. György király feleségének, Charlotte királynénak az udvarhölgye volt. Itt sikerült ruhát, gyémánt nyakláncot és egyéb ékszereket lopnia, ami azonban kiderült és halálra is ítélték. Miss Caroline és a királyné azonban megkegyelmezett neki, ugyanakkor deportáltatni akarta. Sarah eközben újra eltulajdonított bizonyos ékszereket és ruhákat, valamint a királyné miniatűr portréját is ellopta. Végül 1767 novemberében Sir John Fielding egy csalás miatt a Tothill Fields Bridewell büntetés-végrehajtási intézetbe küldte, majd 1768 januárjában a tárgyaláson, valóban deportálásra ítéltek.

Az amerikai gyarmatokra került, Baltimore-ba, ahol egy, a New York Gazetteer-ben 1773. május 13-án közölt újságcikk szerint eladták a Maryland állambeli William Devallnak vagy Duvallnak, mint elítélt cselédlányt, de megszökött. A szökéséről szóló hír még 1771. október 11-én kelt.

S ekkor kezdődött a hercegnői karrierje.

A következő években, mint III. György király feleségének húga utazgatott, Wilson Sophia Carolina Augusta hercegnőként. Mivel a királyi család hatalmas volt (a királynak és királynénak összesen tizenöt gyermeke született), s királyné egy kis, viszonylag ismeretlen német hercegségből került az angol trónra, így a lebukás esélye eléggé kicsi volt.

Sarah ezt ki is használta. Persze olykor a változatosság kedvéért a Marchdeess de Waldegrave, Cronenburgh hercegnője címet is használta.

Virginiában és Karolinában egyik úri házból a másik úri házba utazgatott, s olyan élethűen utánozta a korábban látott főnemesi gesztusokat, hogy sokak számára a kezét megcsókolni is megtiszteltetés volt. Előléptetéseket és egyéb támogatásokat ígért, cserébe egy kis (vagy nem is olyan kis) támogatásért.

1772. júliusától novemberéig a dél-karolinai Charlestonban használta ki az ottaniakat, majd egy kis kitérő után 1773 februárjában újra visszatért, s a King Street-en szállt meg.

Balszerencséjére William Devall a róla szóló újságcikkek nyomán rábukkant, s egy ügynököt küldött Charlestonba, hogy elfogja. Sarah azonban eltűnt, s 1773 augusztusában New Yorkban bukkant fel, majd újra eltűnt. Talán a nyomára akadt ügynököt is megvesztegette.

1773. december 7-én már Bostonban tűnt fel és december 16-án tanúja volt annak az eseménynek is, amely aztán később kirobbantotta függetlenségi háborút. Bostonban egészen 1774. január 11-ig tartózkodott. Ekkortájt éppen Carolina Matilda hercegnő, Cronenburgh hercegnője volt.

1774 januárjában a Rhode Island-i Gazette & Country Journal némi iróniával megjegyezte róla, hogy „a női nem legmeglepőbb géniusza, azok közül, akiknek bármikor is kötelező volt Amerikába látogatnia.”

Sarahnak szüksége volt a változatosságra, így nemsokára Browtonsburgh hercegnője lett, de továbbra is a királyi család tagjaként szerepelt. Többre vágyott, így Új-Anglia kongregációinak vendége lett, s olyanokkal is kapcsolatba került, akik aktívan részt vettek az amerikai függetlenségi háborúban.

Némi huszárvágással aztán, 1775-ben feleségül ment William Talbot angol katonatiszthez, végül néhány év múlva, 1780. február 23-án hunyt el a Maine megyei Berwickben.

djp

 Kapcsolódó posztok

III. György, az őrült király, aki elültette a marhasültet