A halál egy hétköznapi és mégis teljesen különös esemény, amely felismerése bármennyire is furcsa, nem is olyan egyszerű.

A haldoklás egyik legfontosabb jellemzője, hogy esik a vérnyomás, amely miatt a test lassan, de biztosan kezd leállni. A légzés lelassul, sokszor szabálytalanná válik, s gyakran eszméletvesztés alakul ki, amelyből néhány pillanatra visszatérnek, majd következő a harmadik szakasz.

Amikor a szív megáll, ez nagy trauma elé állítja a testet, a haldokló zihálva lélegzik, a megszünő vérkeringés miatt pedig a füle hideggé válik. A vér savasodni kezd, már nem működik a nyelési reflex és váladék gyűlhet fel a gégénél. Emiatt az ott áthaladó levegő halálhörgést okozhat.

Közben persze az érzékszervek is sorban kapcsolnak ki, s James Hallenbeck, a Stanford Egyetem palliatív ellátással foglalkozó szakembere szerint az emberek adott sorrendben veszítik el az érzékelésüket:

„Először az éhség, majd a szomjúság vész el. Ezután fokozatosan a beszéd, majd a látás következik. Az utolsó érzékek, amelyeket a haldoklók elveszítenek általában a hallás és a tapintás” - írta egy cikkben a Palliative Care Perspectives című lapban. A látás után még az ízlelés és szaglás elvesztése következik, de a hallás és tapintás a két utolsó.

Már a tüdő is leáll, így nincs oxigén, amely miatt az agy is leáll.

Ekkor már beáll a klinikai halál, mert az agy nem kap oxigént, kikapcsol és leállítja az alapvető testi funkciókat is.

Az arc sápadttá válik és a test színe is megváltozik a vérkeringés hiánya miatt. A pupillák üvegessé válnak, a testhőmérséklet pedig esni kezd a csökkenő oxigénszint miatt.

Persze ez nem egyszerre következik be, a klinikai halál azt jelenti, hogy keringés, a légzés és az agyműködés átmenetileg megszűnik, de az agyhalál még nem állt be, s talán még van remény a biológiai működés helyreállítására.

Az első perc utána a vér a test alsó részeibe kezd gyűlni, amely elszíneződést okozhat, s emiatt vöröses foltok is kialakulhatnak. Az izmok ellazulnak, ennek eredményeképpen a belek és hólyag elkezd kiürülni. Néhány percen belül az agysejtek rohamosan elkezdenek pusztulni és kezdenek elfolyósodni. Ez már az agyhalál állapota, amely után nemsokkal következik a biológiai halál. Ezután az életműködések már nem állíthatóak vissza.

A pupillák kitágulnak, de nem reagálnak a közvetlen fényre, s fátyolossá válnak, amely a vörösvértestekből származó kálium miatt van.

Ez persze hosszabb idő, akár 3 órát is igénybe vehet. Eközben a szemgolyó a vérnyomás megszünése miatt lelapul és az agytörzs is kezd elhalni.

Az első óra után kezd beállni a hullamerevség, amikor az izmok merevvé válnak és a haj feláll. Ezt az izmokban lévő tejsav okozza, amely miatt úgy tűnik, mintha a haj tovább nőne, pedig csak a megmerevedő izmok nyomják a szőrtüszőket.

A hullamerevség lassan az egész testre kiterjed, s az összegyűlt vér már feketés foltokat mutat a bőrön keresztül. Az izomgörcsök egyre kevésbé jelentősek, de folytatódnak az anaerob folyamatok, mint az alkohol lebontása a májban. Nyolc óra elteltével a test elkezd egyre gyorsabban kihűlni.

Az első nap után a hullamerevség csökken, a test újra hajlékonyabbá válik, s ilyenkor szokták a temetésre előkészíteni a halottakat. Közben a mikrobák már elkezdik a működésüket a belekben és hasnyálmirigyben, amely végül a belső szervek elfolyósodásához vezet. Emiatt néhány nap múlva nagy hólyagok jelennek meg a testen és véres hab szivároghat a szájból és az orrból.

Bő egy hét múlva a baktériumok már kezdenek gázokat kibocsátani a test 'feldolgozása' során, s a test elkezd felpuffadni és elkezd szagokat árasztani. A nyelv kinyúlik a szájból a nyak és arc duzzanata miatt, az arc pedig egyre kevésbé felismerhető. A gázképződés kiszorítja a testből a még bennlévő székletet vagy folyadékokat is, a test színe zöldre változik, ahogyan a vörösvértestek lebomlanak.

Két hét elteltével a hajszálak, körmök és fogak már nagyon könnyen elválnak testtől, s a beazonosítás ekkor már elsősorban a fogak alapján lehetséges.

Egy hónappal a halál után a bőr már enged a feszítő gázoknak vagy kiszárad a környezettől függően és egyre több rovar jelenik meg, amelyek meghatározott sorrendben követik egymást - így jól használhatóak a halál időpontjának a megállapítására is. A test elfolyósodik vagy kiszárad vagyis vajsavas fermentáció következik be avagy a mumifikálódás.

Néhány hónappal később a testzsír elkezd bomlani és átváltozik egy fehér, viaszos anyaggá, amely az adipocere vagyis a sírviasz. A bomló szövetek bűze exponenciálisan csökkeni kezd, a sírviasz pedig segít valamelyest megőrizni a test és arc legfőbb jellemzőit vagy a közvetlenül halál előtti sebek és sérülések jellemzőit.

Egy évvel később már csak jórészt a fogak alapján lehet azonosítani az elhunytat, de persze a DNS is szóba jöhet, ha van megfelelő maradvány, amelyből kinyerhető a DNS.

Persze csak az hal meg valójában, akit elfelejtenek ...

djp