Jan van der Heyden – A modern tűzoltás úttörője
Jan van der Heyden (1637–1712) egy sokoldalú holland művész és feltaláló volt, aki a 17. századi Amszterdamban élt és alkotott.
Barokk festőként, üvegfestőként, rajzolóként és nyomdászként vált ismertté, de neve leginkább a tűzoltás történetéhez kötődik. Kiemelkedő technikai érzékkel rendelkezett, és több területen is maradandót alkotott – különösen a tűzvédelem és a városüzemeltetés területén.
Mindössze 15 éves volt, amikor 1652. július 6-án szemtanúja lett az amszterdami városháza teljes leégésének. A katasztrófa mély nyomot hagyott benne, és elhatározta, hogy a jövőben olyan eszközök kifejlesztésén fog dolgozni, amelyekkel hatékonyabban lehet megfékezni a városi tüzeket.
Húsz évvel később, 1672-ben bátyja, Nicolaes van der Heyden vízépítő mérnök segítségével feltalálta a világ első rugalmas tűzoltótömlőjét, amely korszakalkotó újításnak számított. Az addig használt merev csövek helyett Jan vászonból készített hajlékony tömlőt, majd ezt a megoldást továbbfejlesztette: áttért a varrott bőr használatára, amely nemcsak hajlékony, de tartós is volt. A tömlőket 50 láb (körülbelül 15 méter) hosszú szakaszokból állították össze, amelyeket sárgaréz csatlakozókkal illesztettek egymáshoz – ez a szakaszhossz azóta is szabvány számos európai országban.
A modern tömlő mellett Jan van der Heyden áttervezte a kézi tűzoltószivattyúkat, hatékonyabbá és könnyebben kezelhetővé téve őket. Nem elégedett meg a technikai újításokkal: megszervezte Amszterdam első önkéntes tűzoltóságát 1685-ben, így a tűzoltás immár szervezett keretek között, gyors reagálással történhetett. Tapasztalatait és ismereteit kézikönyvbe foglalta, melyet saját maga illusztrált – ez tekinthető a világ első tűzoltási szakkönyvének.
Van der Heyden munkássága azonban nem merült ki a tűzoltásban. Ő tervezte Amszterdam közvilágítási rendszerét, amely 1669-től egészen 1840-ig volt működésben. Az olajlámpák rendszeres, egységes elrendezése és karbantartása új szintre emelte az éjjeli közbiztonságot és életminőséget. Amszterdam példáját más városok – Hollandia-szerte és külföldön – is követték.
Jan van der Heyden neve így nemcsak a barokk művészet, hanem a modern városi infrastruktúra és tűzoltás történetébe is aranybetűkkel íródott be. Munkássága azt bizonyítja, hogy az igazi újítók ott kezdenek el dolgozni a változáson, ahol mások csak katasztrófát látnak – ő a tragédiából született elhivatottságával forradalmasította a városi tűzvédelmet.
