Gerbert d'Aurillac egy Saint-Simon nevű kisvárosban született a mai Franciaország területén 938-ban egy szegény család gyermekeként. 963-ban csatlakozott a Saint-Geraud-kolostor bencés szerzeteseihez, ahol megalapozta a tudását. A tudomány mellett a Bibliát is alaposan megismerte, s mélyen hívő lett. (a képen Gerbert d'Aurillac)

Amikor 967-ben Barcelona grófja, II. Borrel meglátogatta a kolostort, az apát a gróf figyelmében ajánlotta a rendkívül tehetséges fiút, s kérte, hogy vigye magával Spanyolországba, hogy tovább tudjon tanulni.

A gróf magával vitte, s Gerbert előbb Barcelonában, majd a mór fennhatóság alatt álló Cordobában és Sevillában töltött el hosszabb időt, ahol az arab tudósok munkáit tanulmányozta. Sokat foglalkozott a matematika, asztrológia és aritmetika témaköreivel is, így kora egyik legműveltebb személyisége lett.

969-ben Borrel gróf Rómába zarándokolt és magával vitte Gerbert-t is. A fiú ott találkozott XIII. János pápával és Nagy Ottó császárral is, akiket lenyűgözött a tudása, főként a matematikai érzéke. A császár megkérte az ifjú szerzetest, hogy tartson vele, s legyen a gyermeke, a későbbi II. Ottó tanítómestere. (a képen II. Ottó)

Néhány év múlva Gerbert Reims-be ment, ahol újabb tanulmányokat folytatott, de tudása és személyisége  olyan mély benyomást keltett Adalbero érsekben, hogy hamarosan ő maga taníthatott a reimsi egyházi iskolában.

Eközben trónra lépett II. Ottó, s kinevezte Gerbert-t a bobbioi kolostor apátjává, valamint gróffá emelte. Gerbert azonban nem találta a helyét Bobbioban, értékrendje nem egyezett az ottani szerzetesekével és a környék nemességével, így hamarosan visszatért Reims-be.

II. Ottó halála után nyíltan ellenezte Lothár nyugati frank király uralkodását. Nemsokára azonban meghalt Adalbero érsek, Gerbert támogatója, s utódja Arnulf lett, aki Lothár törvénytelen fia volt - így nem sok jónak nézhetett elébe. (a képen Lothar nyugati frank király)

991-ben azonban egy zsinaton Capet Hugo elvette Arnulftól az érseki rangot, s azt Gerbert-nek adta. XV. János pápa azonban törvénytelennek tartotta Arnulf elűzését, így Gerbert-t megfosztotta a hatalmától. 995-ben Gerbert visszaadta hivatalát Arnulfnak, s a szinte még gyermek III. Ottó udvarába ment, ahol az ifjú uralkodó legfőbb tanácsadója és egyben nevelője lett.

Ennek eredményeképpen a kíséretének a tagja volt akkor is, amikor III. Ottót császárrá koronázták. (a lenti képen III. Ottó)

998-ban V. Gergely pápa Ravenna érsekévé szentelte föl Gerbert-t, s amikor néhány hónap múlva a pápa hirtelen elhunyt, azonnal felmerült a kérdés, hogy alkalmas lehet-e utódjának a ravennai érsek.

A fiatal császár nyomására a pápaválasztó zsinat 999. április 2-án Gerbert d'Aurillac mellett tette le a voksot, így ő lehetett az első francia pápa, II. Szilveszter néven. Az új pápa Szent Szilveszter tiszteletére vette fel a nevét, mert elődje hasonló kapcsolatban volt Nagy Konstantin császárral, mint ő III. Ottó császárral.

A kiemelkedő tudású és mélyen hívő pápa minden intézkedését áthatotta a hite, s a trónra lépése után nem sokkal levelet írt Arnulfnak, megerősítve őt reimsi méltóságában - nem volt benne bosszúvágy.

Nagy szerepe volt kelet-európai népek megtérítésében, hiszen ő alapította Magyarország és Lengyelország első érsekségét, az ő uralkodása alatt ismerte el Róma független keresztény királyságnak a Magyar Királyságot, s Szentszék vikáriusává tette Szent István királyt. A Nagyobbik Legenda szerint ő küldte a koronát első királyunknak.

Szilveszter mindezek mellett felvette a kapcsolatot I. Vlagyimir kijevi fejedelemmel is, így ő tekinthető az első keresztény (orosz) uralkodónak.

Szilveszter sokat tett azért, hogy az egyház fejlődjön, hiszen számos zsinatot hívott össze, kiállt a szimónia (egyházi és lelki javak áruba bocsátása) ellen és kiállt a cölibátus szentsége mellett. Az abban a korban kevéssé volt jellemző, hiszen sokszor botrányok kísérték az egyház és a pápák életét.

Baráti viszonyban volt a kor legnagyobb hatalmú emberével, aki nyolc itáliai grófságot ajándékozott neki. Egy vita miatt azonban a római nemesek fellázadtak a német császár és ezzel Szilveszter ellen is, így Ravennába menekültek. Rómában a főurak egymás ellen harcoltak a hatalomért, s közben a császári hadak megpróbálták bevenni az örök várost. Háromszor ostromolták meg, de nem sikerült, ráadásul a császár a harmadik ostrom közben halálos sebet kapott, így 1002. január 23-án elhunyt.

Szilveszter berekesztette az éppen folyó todi zsinatot, s azonnal a még haldokló császárhoz utazott, majd Ottó halála után visszatért Rómába. Alig egy év múlva azonban egy istentisztelet közben megbetegedett és 1003. május 12-én ő is elhunyt. A testét a lateráni Szent János bazilikában temették el.

A pápát francia származása miatt a római nemesek nem igazán kedvelték, így halála után néhány évtizeddel megpróbálták befeketíteni az emlékét.

Ekkortájt több legenda és pletyka is szárnyra kelt, amelyek főként azt az időszakot érintették, amikor az arab területeken tanult. Ezek szerint mágiát is tanult, valamint Sevillában ellopott egy varázskönyvet egy arab filozófustól.

Mások szerint építtettet magának egy bronzfejet, amely minden kérdésére igennel vagy nemmel válaszolt, s volt egy Meridia nevű démon segítője is.

A kor vallásos emberének pontosan elegendő volt az ilyen történetek megemlítése, hogy negatív élmények kötődjenek az egyébként általa már nem ismert pápához. 

Ettől sokkal fontosabb volt a tudományos munkássága, hiszen kora legműveltebb emberének tartották. Megtanulta az arab számok használatát, s támogatta a használatukat, ahogyan az abakusz és ingaóra is a támogatásával terjedt el. A korábbi trivium (grammatika, dialektika, retorika) nála bővült ki a quadriviummal (aritmetika, geometria, zene, asztrológia), így tulajdonképpen ő volt az atyja a "hét szabad művészet"-nek.

Hozzá hasonlóan a korszak legműveltebb nőjének tartották Heloise-t, akinek élete aztán tragikusra fordult.

Sokszáz évvel a halála után pedig őt és Ottó császárt egy unatkozó német történész belekeverte a "naptárhamisítás"-ba, de az egy másik történet.

djp