A kontinens országaiban jórészt már a 16. században áttértek a Gergely-naptárra a Julián-naptárról.

A két naptári rendszer működése alapvetően egyetlen pontban tért el egymástól, amely azonban a 18. századra már 11 napnyi eltérést jelentett a két naptári-rendszer között. A különbség nagyon leegyszerűsítve az, hogy a Julián-naptárban minden negyedik év szökőév, a Gergely-naptárban pedig a kerek százas évek közül csak a négyszázzal is oszthatóak. Így a Julián-naptár szerint 1700 szökőév, a Gergely-naptár szerint pedig nem, míg az 1600 mindkét naptári rendszerben szökőév.

Ennek alapján XIII. Gergely pápa 1582. február 24-én egy bullát adott ki, amelyben rendezte ezt a kérdést. Ezt szinte azonnal átvette a spanyol, francia, portugál, lengyel, bajor ... királyság, de nem minden ország. Ez azonban számos probléma forrása lett, amelyet előbb vagy utóbb meg kellett oldani.

Európában a 18. század első felében Anglia még a Julián-naptár szerint számolta a dátumokat, s tekintve, hogy Anglia egyre nagyobb hatalomra tett szert, s egyre erősebbé vált, ez egyre több problémát okozott pl. a kereskedelemben.

Anglia és a hozzá tartozó országok, gyarmatok tehát még a Julius Caesar által ie. 46-ban bevezetett Julian-naptár szerint vezették a dátumokat, s eljött a perc, amikor a nem sokkal korábban trónra került Hannover-házba tartozó II. György uralkodása alatt megtörtént a váltás a Julián-naptár és a Gergely-naptár között. Ez persze, mint a legtöbb változás - nem ment egyszerűen.

Természetesen ennek sok oka volt, amelyek része teljesen független volt a két naptári rendszertől.

A 18. századig Angliában az angol "jogi év" március 25-én, a Lady Day-nappal kezdődött. Így 1707. március 24-ét 1708. március 25-e követte, s az 1708. december 31. után következő nap az 1708. január 1. volt.

Ráadásul még ebben sem volt teljesen egység, hiszen 1707. május 1. óta létezett Nagy-Britannia, amely Anglia (és Wales) valamint Skócia egyesüléséből jött létre, de a skótok már 1600-tól január 1-jét tekintették az év első napjának.

Ebből következően számos hiba keletkezett a dokumentumok kezelése során, amely arra sarkalta a birodalom adminisztrációját, hogy legyen egységesítés. Végül az angol parlament jogszabályban rendezte a kérdést, amely azonban nem szolgált mindenki örömére.

Az ezt rendező törvény alapján a 1751-es év rendkívül rövid volt, hiszen csak 1751. március 25-től 1751. december 31-ig tartott - így összesen 282 napos lett. Persze volt már ilyen máskor is!

Az ezt követő nap 1752. január 1. lett!

Ez azonban még nem oldotta meg a Julián-naptár és Gergely-naptár közötti eltérést. Azért, hogy a tavaszi napéjegyenlőség időpontját március 21-re állítsák 11 napot ki kellett venni a következő évből.

Ennek alapján 1752. szeptember 2-a után (amely szerda volt) 1752. szeptember 14. (csütörtök) következett.

Az igazsághoz tartozik persze, hogy a Tudor-ház talán legnagyobb uralkodója, I. Erzsébet megpróbálta bevezetni a naptárreformot, de túl nagy volt az ellenállás (mondjuk a lottó sem jött be neki), s egy évszázaddal később Newton is benyújtott egy hasonló indítványt, amelyet szintén elutasítottak.

A javaslatot most is egy magánszemély, Philip Stanhope, Chesterfield 4. grófja nyújtotta be a Lordok Házához 1750. február 25-én (vagyis március 8-án). A tervezetet számos komoly matematikus és csillagász támogatta, így (bár voltak ellenzői) a Lordok Háza támogatta, majd az Alsóházhoz kerülve 1751. május 13-án (vagyis május 24-én) elfogadták a törvényjavaslatot. Néhány nappal később, 1751. május 22-én (vagyis június 2-án) a király is szentesítette azt.

Az angolokat ismerve talán nem is nagy furcsaság, hogy az 1751 májusában elfogadott törvény elfogadási éve 1750. Ennek oka az, hogy a törvényt a (régi rendszer szerinti) 1750. január 17-én (vagyis január 28-án) kezdődő ülésszakon terjesztették elő. Így az elfogadása nem másfél évbe, csak négy hónapba tellett.

djp