A százéves háború 1337-ben kezdődött, s III. Edvárd két évtized alatt meghódította Franciaország egy jelentős részét. 1359 októberében egy hatalmas sereget vitt át a La Manche-csatornán Calais-ba, s mivel a franciák nem akartak velük megütközni, a vidéket fosztogatta.

1360 áprilisában éppen Párizs külvárosait égették fel, majd Chatres felé indultak. A sereg közel tízezer fős volt (4000 gyalogos, 700 kontinentális zsoldos és 5000 lovas íjász) s a korszak legnagyobb angol hadvezérei álltak az élén, többek között a király fia, a híres Fekete herceg. Az akkor még trónörökös, későbbi V. Károly francia király eredményesen védte Párizst, azért indultak a Chartres felé.

Az angol sereg éppen húsvéthétfőn ért a város kapujához, amelynek kislétszámú védőseregét a cluny-i apát vezetette.

A sereg a városon kívül táborozott le éjszakára egy nyílt sikságon, amikor hirtelen egy hatalmas vihar tört ki, amelyekben villámok csapkodták a földet. Már a villámcsapások miatt is meghalt néhány ember, de a hőmérséklet hirtelen drámaian csökkent és egy hatalmas jégeső zuhant alá, megritkitva a katonák és lovak sorait. Két angol vezető is meghalt, s a menedék nélküli katonák között pánik tört ki. A viharos szél széttépte a sátrakat, ezzel is csökkentve a menedékek számát. Alig félóra alatt közel ezer katona halt meg és hatezer ló pusztult el.

Ezenkívül sokan súlyosan megsérültek, akik között ott volt a félelmetes hadvezér Sir Guy de Beauchamp is, Warwick grófjának legidősebb fia is, aki két hét múlva halt bele a sérüléseibe.

Egy túlélő szerint „rossz nap, tele rejtélyekkel és szénával, úgyhogy az emberek lóháton festettek [sic]”.  Jean Froissart francia krónikás. szerint: "Úgy tűnt , vége a világnak”. A jégeső embert és állatot is megölt. Még a legbátrabbak is megrémültek. "

A súlyos "vereség" óva intette az angolokat a harc folytatásától, s egyes feljegyzések szerint a király a legnagyobb vihar közepette letérdelt a Chartres-i Boldogasszony székesegyház irányába, s békefogadalmat tett. A király tehát békét akart kötni a franciákkal, s másnap Androuin de La Roche cluny-i apát békejavaslatokkal érkezett, elfogadta azokat, s még aznap kivonták a csapatokat a város kapuja elől.

Ennek alapján 1360. május 8-án alá is írták a Bretigny-i szerződést, amely a százéves háború első szakaszának a végét jelentette. Ez alapján az angol király uralma alá került Guyenne és Gascony, Poitou, Saintonge és Aunis, Agenais, Périgord, Limousin, Quercy, Bigorre, Gauré, Angoumois, Rouergue, Montreuil-sur-Mer, Ponthieu, Calais, Sangatte, Ham és Guînes grófsága.

Edvárd tehát lemondott a francia trón iránti igényéről, de az ország északi részén megtarthatta a birtokait. A fenti csatában egyébként katonaként részt vett a korszak egyik leghíresebb költője, Chaucer is.

A harcok mindenesetre kilenc évre szüneteltek, s az angol fogságban lévő francia király váltságdíj fejében hazatérhetett.

djp