Az első földi élőlény az űrben
Alig egy hónappal az első műhold kilövése után, 1957. november 3-án hagyta el az első élőlény a Földet a Szputnyik-2 fedélzetén, hogy Föld körüli pályára állva keringjen a világűrben.
A Szputnyik-1 október 4-én került kilövésre, s egyértelműen meglepte a nagy ellenlábas Egyesült Államok vezetőit, s a szovjetek szerették volna ezt a hatást tovább fokozni.
Egy héttel a sikeres kísérlet után (egyes források szerint 10-én, mások szerint 12-én) döntés született arról, hogy egy élőlényt, sőt egy emlőst kell a világűrbe kijuttatni, s ennek időpontját november 7-re, az októberi forradalom 40. évfordulójára tervezték.(az már külön érdekesség, hogy az októberi forradalom évfordulóját, miért novemberben ünnepelték, de az egy másik kérdés :) )
A döntéskor már készülőben volt egy másik műhold, de azt csak decemberben szerették volna fellőni, így az előkészületek felgyorsultak. A már félkész műholdat ugyan tovább építették (később ez lett a Szputnyik-3), de rohamtempóban építettek egy nagyon egyszerű harmadikat (amely később a Szputnyik-2 lett).
Közben szerezni kellett egy állatot is, s végül a kutya mellett döntöttek, mert jó stressztűrőnek bizonyultak. Lajka egy moszkvai kóbor kutya volt, körülbelül három éves és hat kilogram súlyú keverék. Biztosan volt benne némi terrier, s némi husky is, de más fajták is.
A tudósok és technikusok Kudrjavkának (Kis gyűrű), Tschuschka-nak (Kis bogár) és Limontschik-nak (Kis citrom) is nevezték el, a Lajka nevet csak később kapta.
Persze a tudósok igyekeztek biztosra menni, s három jelölt volt: Albina, Muschka és Lajka. Mindhárom kutya részt vett "kiképzésben", amely során Albina még két szuborbitális repülést is végrehajtott. Az életfenntartó rendszereket Muschka-val tesztelték, de végül Lajkát választották, elsősorban Oleg Gasenko döntése nyomán.
Az állatokat 15-20 napig kis ketrecekben tartották, hogy hozzászokjanak a szűk helyhez a műholdban, s azt tapasztalták, hogy a kutyák a bezártságban abbahagyták a székletürítést és nyugtalanok lettek. Olyannyira, hogy még a hashajtók is nehezen értek el hatást. A táplálék végül egy speciális, magas kalóriatartalmú gél lett.
Eközben centrifugákba is helyezték őket, amellyel a rakéta gyorsulását szimulálták, de még a zajokat és rezgéseket is generálták.
Egyes dokumentumok szerint Lajkát már 1957. október 31-én elhelyezték a műholdban, s következő három napot ott töltötte. Bajkonurban ekkortájt már elég hűvös van, így egy légkondícionáló rendszeren keresztül tartották melegen a kapszulát. Két gondozó folyamatosan figyelemmel kísérte a kutyát, s a kilövés előtt alkoholos oldattal megtisztitották a bundáját, valamint jóddal is bekenték egyes tesrészeit.
A kapszula súlya 18 kg volt a kutya nélkül, s alaposan ki volt párnázva, de volt elegendő hely a felálláshoz és lefekvéshez is. A szellőztető rendszer oxigénnel látta el, s ha szükséges volt, ventillátor hűtötte. Az élelmiszer és víz csak gél formájában volt elérhető, de a kutyára fűzőt tettek, ürülékzsákkal látták el, s elektródákkal szerelték fel. A kapott jelek szerint Lajka izgatott volt, de evett.
A rakéta végül 1957. november 3-án hajnali 2:30-kor indult útnak, s az érzékelők szerint a kutya pulzusa a háromszorosára nőtt, amely nagy stresszt jelzett, csakúgy mint az, hogy háromszor annyi ideig tartott, míg a súlytalanság elérésekor a pulzus visszaesett.
Néhány órás repülés után az életjelek megszüntek - feltehetően a hővédelem volt kevés, s a kutya a nagy hőség miatt pusztult el.
A műhold végül 1958. április 14-én lépett be újra a légkörbe és semmisült meg, miután 2570 alkalommal megkerülte a Földet. A maradványok a Karib-tengerbe estek.
Az eredeti tervek szerint tíz napnyi keringés után a kutyának mérgezett ételt adtak volna, hogy megkíméljék a fájdalmas haláltól, de végül sokkal gyorsabban elpusztult. Egyes dokumentumok szerint a kapszula hőmérséklete 40 fokra emelkedett, s ez okozta a kutya korai halálát. Természetesen az állatvédőknek nem tetszett, hogy a kutyának esélye sem volt visszatérni.
Lajka utazása egyébként is nagy izgalmat és nagy sokkot okozott nyugaton, főként az Egyesült Államokban, ráadásul egy hónappal később, a saját Vanguard műholdjuk hordozórakétája felrobbant a kilövés után pár másodperccel.
Az űrverseny fokozódott.
Kapcsolódó posztok
Egy kicsiny útitárs 1957-ből – a Szutnyik-1 indulása
A tudományos-fantasztikus regény atyja – Verne Gyula
Az Uránusz felfedezője – William Herschel
John Herschel – akit tudta nélkül csapta be a fél világot
A csillagász, aki úgy élt, mint a bölcs, és úgy halt meg, mint egy bolond