A gőzgép nagyon fontos szerepet játszott az ipari forradalomban, hiszen az emberi és állati erőt fel tudták váltani és "soha el nem fáradó" erővel, amely persze a szó szoros értelmében nem igaz, hiszen a gőzgépet a folyamatos működés érdekében rendszeres időközönként vagy folyamatosan táplálni kellett.

Maga a gőzgép gondolata azonban már sokkal régebben megfogalmazódott, mint ahogyan az ipari forradalomban elterjedt.

Közel kétezer évvel ezelőtt, nem sokkal az időszámításunk kezdete után az alexandriai Heron (vagy Hérón) készített egy aeolipil nevű szerkezetet (amelyet Hérón-labdaként is emlegetnek), amely a gőzgép ókori őse lehetett, afféle egyszerű gőzturbina.

A készülék egy vízzel feltöltött fűthető tartály volt, amelyet csövek kapcsoltak össze a fölötte lévő gömbbel, amelyet két fúvókával láttak el.

Az edényből a melegítés hatására a gőzzé alakult víz a gömbbe került, s a fúvókákon keresztül elhagyva a gömböt, mozgásba hozta azt. A fúvókák kialakítása miatt, a távozó gőz megforgatta a gömböt.

Persze Heron ezt csak afféle látványosságnak szánta, s az eszköz konkrét munkát nem végzett, de mindenesetre bizonyosan elbűvölte a nézőközönséget, ahogyan sok más találmánya is - az italadagolótól, a kapunyitóig.

Heron ismerte a dugattyút és ismerte a gőzgépet is, de a kettőt nem kapcsolta össze, így az ipari forradalom némileg váratott magára.

Az eszköz neve aeolipile a görög Αἴολος és a latin pila szóból származik, amely Aeolus labdáját jelenti, persze ehhez nem árt tudni, hogy Aeolus a levegő és szél görög istene volt.

Persze nem Heron volt az első, aki észrevette a melegítés erejét, hanem egy Vitruvius (ie. 80–70 – ie. 15.) nevű római mérnök és építész is írt egy értekezést a témáról néhány évtizeddel korábban, aki viszont egy Tesibius (Kr. e. 285–222) nevű görög feltaláló és matematikus munkájára támaszkodott, aki szűk két évszázaddal korábban élt Alexandriában.

Másfél évezred kellett ahhoz, hogy 1543-ban egy Blasco de Garay nevű spanyol haditengerészeti kapitány (és nem mellékesen tudós) be nem mutatta találmányát a kor nagyhatalmú császárának, V. Károlynak. Ő azt állította, hogy a találmánya képes a hajókat szélcsend idején is megmozgatni, de nem nyerte el a kor uralkodóinak és hatóságainak teljes tetszését. Ennek ellenére a császár 200.000 maradedis jutalmat adott neki, sőt a költségeit is megtérítette, egyéb kedvezmények mellett.

Bő fél évszázaddal később, 1606-ban jegyezte be Jerónimo de Ayanz y Beaumont a gőzgépre vonatkozó első szabadalmat, de még kétszáz év kellett, hogy a gőzhajók megjelenjenek és elterjedenek.

 djp