Thomas Harriot (Heriot), a neves csillagász, matematikus, néprajzkutató és fordító 1586. december 3-án (más hírek szerint már 1586. július 28-án) érkezett vissza az Újvilágból és hozta magával a burgonyát a mai Kolumbia területéről.

Ez egy nevezetes,  s fontos esemény volt, hiszen a burgonya gazdagabb táplálékforrás volt, mint a gabona. Persze mindez nem ment túlságosan gyorsan, de lassanként elterjedt a burgonyatermesztés és Európa élelmiszertermelése hamarosan megkétszereződött.

Egyéb előnyei mellett könnyebb volt tárolni is, így a szegények számára is elegendő élelmet biztosított a téli időszakban is.

Hamarosan a dél-amerikaiak azon szokását is lemásolták, amely szerint a burgonyát viszonylag rossz minőslgű talajon termesztették, de guanóval feljavították. Elindult a guanó importja (s olykor még háborúztak is miatta), amely beindította a műtrágyaipart is. Sajnos a burgonya mellett a Colorado-bogár is átkerült Európába, így fellendült a vegyészet azon ága is, amely a kiírtásukra szakosodott.

Persze nem mindenki örült a burgonya megjelenésének, hiszen Diderot így írt az enciklopédiájában róla: „Nem számít, hogyan készíti el, a gyökér íztelen és keményítős. Nem tekinthető élvezetes ételnek, de bőséges, ésszerűen egészséges táplálékot biztosít azoknak a férfiaknak, akik nem vágynak másra, mint a megélhetésre.”

A burgonya hamarosan "nemzeti eledellé" vált, s megjelentek az olyan ételek, mint a paprikás krumpli, de a művészetben is megjelent, ahogyan Van Gogh egy festménye is mutatta.

Persze a burgonyaterméstől való függés újabb problémákat okozott, amelyet a 19. század közepén érezhetett igazán Európa, a burgonyavész idején. Ekkor a termés fele is odaveszett, s csak Írországban közel egymillió ember éhenhalt, s további kétmillió kivándorolt - ez a lakosság közel fele volt. Ebből a sokkból Írország soha nem tért magához, még ma is kisebb a lakossága, mint kétszáz éve.