Az orosz történelem során különböző naptárakat használtak, s az orosz újévhez legalább három különböző nap kötődött.

Január 1. sokáig nem volt ünnep, ezt csak egy 1947. december 23-án hivatalossá vált rendelet nyilvánította annak, addig 'újév' reggelén az oroszoknak dolgozniuk kellett.

De persze az is igaz, hogy a ma ismert január 1. előtt sokáig március 1. volt az újév kezdőpontja. Ennek okairól megoszlanak a vélemények, feltehetően a mezőgazdasági munkák akkortájt kezdődtek, illetve a római naptár is márciustól kezdődött - legalábbis eleinte, egészen a legendás második római királyig, Numa Pompilius-ig (a fenti képen).

Amikor 988-ban az oroszok felvették a kereszténységet (Vlagyimir az ortodox kereszténységet válaszja a fenti képen), az újév napja változatlanul maradt (mármint március 1.), a Kijevi Rusz pedig a bizánci naptárat használta.

Ez a világ teremtésétől indult ki, amely a Septuaginta (a héber biblia legkorábbi ismert görög fordítás) szerint körülbelül 5508 évvel Jézus születése előtt történt. Ezt a naptárat 353-ban hozták létre, s mire az oroszok is átvették a kereszténységet, már a március 1. volt a kezdőnapja.

Ez jól illett az oroszok korábbi naptárához, s a 6496. év volt az első a naptárban, azonban a Bizánci Birodalom éppen ebben az évben áthelyezte az év elejét szeptember 1-re a nagy csatározásai között.

Így aztán félezer évig, 988-tól 1492-ig kettős évkezdet is volt, március 1. és szeptember 1. is.

A mindennapi életben a március volt az évkezdet, de a hivatalos iratokban a szeptemberi kezdés volt a megkövetelt. Ami azonban ettől is fontosabb volt, hogy az ortodox egyház szeptember 1-én ünnepelte az újévet.

Féltek azonban a 7000-7001-es évtől (1492) mert számos prófécia szerint az Antikrisztus leszállásának az éve volt, így sokat költöttek az átok megtörésére vagy legalább enyhítésére.

1477. szeptember 1-én Maria Jaroszlavna, III. Iván moszkvai nagyherceg (a fenti képen) anyja egy (akkor) hatalmas összeget, 495 rubelt küldött a Kirillo-Belozerszkij kolostornak adományként, amely közel száz kifejlett mén ára volt akkoriban. Az adományozás feltételeként a szerzeteseknek 15 éven keresztül, pontosan 1492. szeptember 1-ig folyamatosan imádkozniuk kell a moszkvai hercegek családjáért.

Olyannyira komolyan vették a mindennapokban is a próféciákat, hogy 1492-ben sokkal kevesebb ügylet volt, mint 1491-ben vagy 1493-ban.

Persze nem mindenki vette komolyan, hiszen a Biblia szerint „arról a napról vagy óráról senki sem tud, még az angyalok sem a mennyben, sem a Fiú, hanem csak az Atya.”

1492. szeptember 1-én ugyan nem történt semmi különös, de az ortodox egyház moszkvai tanácsa elrendelte, hogy az újévnek ettől kezdve csakis szeptember 1-én kell kezdődnie. Ennek oka leginkább az volt, hogy mivel Bizánc közel 40 évvel korábban elbukott, III. Iván úgy érezte, hogy most már az ő országa az igazi hívő ortodox állam, főként mert a felesége az utolsó bizánci császár unokahúga volt.

Két évszázaddal később Nagy Péter (a fenti képen) azonban (miután egy nagy európai körutat tett meg) kereskedni akart az európaiakkal, amelyet megnehezített az eltérő naptárrendszer. Így aztán a cár egy rendeletet adott ki, amely szerint 7208. december 31. után 1700 január 1. fog következni. (Ez egyes források szerint december 19-én mások szerint december 20-án jelent meg.)

Ennek megfelelően a 7208-as év mindössze 4 hónapból állt, szeptembertől decemberig - ez volt a legrövidebb orosz év. (persze máshol is volt ilyen) Azt is kitalálta, hogy január 1-én az emberek rendezzenek ünnepi lövöldözést kis kaliberű ágyúkból és január 1. és január 7. között szabadon használhatták a tűzjátékot.

Eközben azonban nem a Gergely-naptárat, hanem az ország a Julianus-naptárt kezdte használni.

Ennek megfelelően, amikor 1918-ban a bolsevikok átvették a Gergely-naptárat, ez majdnem két hét csúszást jelentett. Lenin (a fenti képen) 1918. január 26-án írta alá a rendeletet, amely alapján január 31. után február 14. következett. 

A naptár nyugati lett, a vallás viszont keleti maradt, így az ortodox újév továbbra is szeptember 1-én kezdődött.

(Aztán még következett a forradalmi naptár, amivel a franciák is próbálkoztak, de végül itt sem vált be.)

djp