1954. március 1-én az Egyesült Államok a Marshall-szigetekhez közeli Bikini-atollnál robbantott fel egy hidrogénbombát, az első lítium-deuterid üzemanyaggal működő termonukleáris fegyvert - tesztelési céllal, amely a történelem ötödik legnagyobb nukleáris robbanása lett..

A kijelölt veszélyes zónán kívül, de ahhoz eléggé közel hajózott egy 23 fős, Szerencsés Sárkány nevű japán halászhajó. A bomba ereje azonban, több mint kétszer akkora volt, mint amekkorát vártak, így a veszélyes zóna is jelentősen nagyobb kellett volna, hogy legyen. Ezt a kutatók is érzékelték, hiszen ők maguk is igyekeztek órákra menedéket keresni, s 48 órán belül 15 atollról is evakuálták az embereket. 

A tudóstársaság 6 megatonnás bombára számított, de a valódi ereje 15 megatonna lett, amely ezerszer erősebb volt, mint a Hirosimára ledobott bomba. A rádioaktív szennyeződés egészen Európáig eljutott, s a következő időszakban a viszonylag közeli Marshall-szigeteken többen születtek rendellenességgel és több személynél rák is kialakult. Az Egyesült Államok kormánya kártérítést is fizetett.

A robbanás rádióaktív hamuval borította be a hajót, amely menekülni próbált, de a háló és egyéb felszerelések felszedése jelentősen lassabbá tette a menekülést. A rájuk hulló fehér, homokjellegű, rádióaktív port halálhamunak nevezték el.

A halászhajó legénysége komoly sugárfertőzést kapott, fejfájást, hányingert, szédülést, hasmenést és más tüneteket észleltek. Néhány nap múlva a bőrük felhólyagosodott, majd hullani kezdett a hajuk, így kórházba kerültek. Sokukat több mint egy évig kezelték, s többüknek vérátömlesztésre volt szüksége, s eközben hepatitissel fertőződtek meg.

A hajó rádiósa, Aikichi Kuboyama végül az előzmények következtében kialakult májcirózisban hunyt el a tokiói Nemzeti Kórházban 1954. szeptember 23-án. Ő volt az első hivatalos áldozata a hidrogénbombának.

Az eseményt hamar feldolgozták, mert egyes elemek megjelentek az 1954-es Godzillában is.

djp