1439. július 16-án VI. Henrik angol király betiltotta a csókot. Semmi baja nem volt a romantikával, azonban azt szerette volna, ha minél többen életben maradnak.

Ebben az időben puszított Európában a bubópestis, s a király (vagy tanácsadója) rájött, hogy a legegyszerűbb és leghatékonyabb védekezés a távolságtartás.

Abban a korban a csók olyan népszerű érintkezési forma volt, mint napjainkban a kézfogás, így a király döntése számos életet mentett meg. Mindez azért volt fontos, mert Európában összesen 25 millió ember, a megbetegedettek 80-90%-a hallhatott meg a pestistől.

Ekkorra a pestisjárvány már a csúcsán volt, s a parlament sem ülésezett már vagy másfél éve. A százéves háború eseményei azonban arra késztették őket, hogy összefogjanak. A királlyal való találkozáskor azonban meg kellett csókolni a gyűrűjét. Emiatt a képviselők levelet írtak a királynak:

"Ezért mi, szegény igaz földi népetek, akik mindenekelőtt a földi dolgokon túl nemes személyetek egészségét és jólétét tartjuk szem előtt és kívánjuk... legnemesebb kegyelmedet kérjük legnemesebb személyed megőrzésére... minden ilyen fertőzés elkerülésére, Ne adj Isten, kegyelmesen azt gondolja, hogy az Önök köztisztviselői közül, akik lovagi szolgálattal tisztelegnek önök előtt, meg kell csókolniuk, el kell rendelniük és megadniuk a jelenlegi parlament felhatalmazása alapján. , hogy minden hazugságod az említett hódolat teljesítése során elhagyhassa az említett csókolózásodat, és tetszés szerint felmentést kaphasson, mivel a hódolat ugyanolyan erejű, mintha megcsókoltak volna, és megkapják a hódolatlevelüket. , a kihagyott csókolózásod ellenére."

Sajnos a parancs betartása nem volt könnyű, hiszen nem lehetett minden ember mellé őrszemeket állítani, így nem tudhatjuk mennyire engedelmeskedtek.

djp