A Sundance kölyök búcsúja

Elhunyt Robert Redford, Oscar-díjas amerikai színész, rendező, producer és a független film iparágának egyik legnagyobb patrónusa, 89 évesen.

Haláláról családja és sajtókapcsolatai tájékoztatták a nyilvánosságot; Redford utahi otthonában hunyt el, szerettei körében. Ikonikus mosolya és csöndes karizmája fél évszázadon át volt Hollywood egyik legbiztosabb pontja.

Charles Robert Redford Jr. 1936. augusztus 18-án született a kaliforniai Santa Monicában. Színházból és televízióból érkezve 1969-ben robbant be a köztudatba a Butch Cassidy és a Sundance kölyök című filmmel, Paul Newman oldalán; s a „Sundance” név később saját alkotói világának emblémája lett. Pár évvel később újra összeálltak A nagy balhé kedvéért, amely végleg a filmtörténet nagy párosai közé emelte őket.

A hetvenes években Redford a korszak arcává, igazi ikonjává vált: Az elnök emberei és A Keselyű három napja az amerikai film politikai-paranoiás évtizedének alapkövei, miközben romantikus sztárként is megkerülhetetlen volt.

Alkotói ambíciói rendezőként teljesedtek ki: első nagyjátékfilmje, az Átlagemberek (1980) azonnal a csúcsra vitte, elnyerve a legjobb rendező Oscar-díját. Rendezőként és producerként finom empátiával tért vissza az amerikai mítoszhoz és lelkiismerethez (Folyó szeli ketté, Kvíz-show, A suttogó).

Redford maradandó intézményt is teremtett: 1981-ben létrehozta a Sundance Intézetet és később a Sundance Filmfesztivált, amely a független film egyik legfontosabb amerikai fórumává nőtt. Generációk kaptak itt először hangot és közönséget – Tarantinótól Soderberghig. A fesztivál és az intézet a mai napig az amerikai filmes rendszer egyik tartópillére. Közben tiszteletbeli Oscart kapott a 4. gálán.

Színészként később is keresett maradt: a Távol Afrikától klasszikus románcában éppúgy emlékezetes, mint a szinte egyszemélyes túlélődrámában, az All Is Lost-ban (2013). Utolsó, visszafogott búcsúszerepét a The Old Man & the Gun-ban (2018) játszotta el – egy úri tolvajt, aki mosollyal mond nemet az időre.

A vásznon túl következetes környezetvédő és közéleti hang volt: nyilvános szerepvállalásában a természet, a tiszta levegő és víz ügye éppoly fontos maradt, mint a műhelymunka a fiatal filmesekkel. Ízlése és bátorsága egyszerre volt klasszikus és újító – ritka kombináció, amelyből karriere és közösség is épült.

Robert Redford mögött család, barátok és egy egész szakma gyászol. De ami igazán megmarad, az a tekintet: ahogy egy pillantással képes volt elmesélni egy korszak álmait és kételyeit. A független film „napfényét” nem lehet leoltani – csak továbbadni.

djp

Kapcsolódó posztok