A 18. században Anglia és Amerika között egyre inkább fokozódott a feszültség, s ebben az sem segített, hogy az Egyesült Királyság tulajdonképpen börtönként használta Amerikát, hiszen sok bűnözőt oda deportáltak.

Az anyaország és a gyarmat között komoly feszültséget keltett az is, hogy a francia és indiai háborúk miatta hatalmas adósságokat az amerikai gyarmatokból származó egyre nagyobb bevételekkel szerették volna kiegyenlíteni. Ennek eredményeképpen 1764-től számos törvény korlátozta a nyugati terjeszkedést, miközben megemelte az adókat.

Egy évvel később a különösen fájdalmas bélyegtörvény okozott komoly felháborodást, amely illetéket vetett ki minden papír alapú dokumentumra a játékkártyáról az újságokig, a végrendeletektől a számlákig. 

Ennek a feszültségnek egy megnyilvánulása történt 1770. március 5-én este, amikor a bostoni vámházat őrző brit őröket a helybeliek körülvették a King Streeten, s gúnyolódtak rajtuk, miközben keményre gyúrt hógolyókkal is megcélozták, majd eltalálták őket.

A katonák ugyan olyan parancsot kaptak, hogy semmi esetre ne lőjenek, végül egy kisebb csoportjuk elveszítette az önuralmát, amikor egyiküket igen fájdalmasan eltalálták és a tömegbe lőttek.

Az egyik főszereplő egy Hugh White nevű brit közlegény volt, akit alaposan megdobáltak, s botokkal is inzultáltak.

Hamarosan már ötven helyi volt a helyszínen, ekkorra már Thomas Preston százados számos katonát küldött ki a rend fentartása érdekében. A szuronyokkal felfegyverzett katonák látványa azonban csak olaj volt a túzre. Egyre hangosabban kiáltoztak a katonákkal, s ekkor ért oda Preston kapitány, aki tömegoszlatást szeretett volna. Ekkor a tömegből egy tárgyat dobtak a katonák felé, amely az egyik katonát, Montgomery közlegényt le is ütötte. A közlegény a tömegbe lőtt, majd néhány másodperc néma csönd után más katonák is lőttek.

A lövések nyomán három ember azonnal meghalt, s nyolc megsebesült, akik közül ketten később belehaltak a sérüléseikbe. (Samuel Gray, Samuel Maverick, James Caldwell, Crispus Attucks és Patrick Carr)

Elsőként egy afro-amerikai tengerész, Crispus Attucks kapott halálos lövést, s tulajdonképpen ő az egyetlen olyan áldozat, akinek a neve széles körben ismert lett. Ennek főként az lehetett az oka, hogy később az amerikai forradalom első hősének nevezték, s emléket is állítottak neki.

Ebben persze fontos szerepet játszott Samuels Adams, aki Függetlenségi Nyilatkozat egyik aláírója lett később, s aki a bostoni mészárlást is a szabdságharc részeként értelmezte.

Szerinte az öt halott a szabadságharc mártírtja volt.

Mindez azért érdekes, mert később, egy bírósági tárgyaláson Samuels Adams másodunokatestvére, John Adams, aki később amerikai elnök is lett, megvédte a katonákat, jelezve, hogy provokálták őket.

Persze mindez nem volt egyszerű döntés, hiszen bő száz évvel később, 1898-ban Booker T. Washington azt mondta „Amikor 1770-ben a négert arra kértek, hogy döntsön a brit elnyomás és az amerikai függetlenség között úgy találtuk, hogy általában a jobbik részt választotta, és Crispus Atttucks, volt az első néger, aki elvetette magát, s vérét a bostoni State Streeten, hogy a fehér amerikai örökké szabadságot élvezhessen, bár faja rabszolgaságban maradt.”

Mindez azért is érdekes, mert Attucks múltja eléggé homályos és titokzatos, de feltehetően 1750 körül szökhetett meg a rabszolgaságból, hogy aztán két évtizedet bálnavadászhajókon töltsön.

Ha ez így van, s feltehetően igen, akkor Attucks egy szökött rabszolga volt, aki már azzal is kockára tette a személyes szabadságát és életét, hogy részt vett a tüntetésen.

A tömeget végül Boston megbízott kormányzója, Thomas Hutchinson oszlatta fel, makd tizenhárom embert tartóztattak le, köztük nyolc brit katonát, egy tisztet és négy civilt. Gyilkossággal vádolták őket és tárgyalásig börtönbe helyezték őket, a brit csapatokat pedig elszállították a városból.

A katonák tárgyalása 1770. november 27-én kezdődött, elsősorban azért, mert nagyon nehezen találtak védőügyvédet a katonáknak. Végül John Adams vállalta, aki ugyan hazafi volt, de úgy vélte a tisztességes tárgyalás mindenkinek jár.

Az esetet mindkét oldal felhasználta a propagandában, így Paul Revere egyik híres metszetén Preston kapitány parancsot ad a tüzelésre, ami soha nem történt meg. Előkerültek olyan bizonyítékok is, amelyek szerint a helyiek támadást terveztek a katonák ellen, így a civileket is elítélték. A katonák közül hatot találtak bűnösnek, kettőt emberölésben.

djp