Zofia Frontczakówna 1899-ben született, s a huszadik század elejének egyik leghíresebb modellje lett Lengyelországban, a krakkói művészközösség kedvenceként.

A fiatal lányt édesanyja vezette be a művészkörökbe, s hamar népszerű modellje lett többek között Wojciech Kossak , Wincenty Wodzinowski és Piotr Stachiewicz ismert festőknek is. Hamarosan a "gyönyörű Zośka" néven ismerték, s különböző típusú képekhez kérték fel modellként. Leggyakrabban a hagyományos krakkói öltözéket viselte, de aktot soha nem vállalt, bár sokan kérték, szinte könyörögtek neki.

1921-ben feleségül ment egy Maciej Paluch nevű cipészhez, akivel Zofia farmján éltek egy Dłubnia nevű faluban.

A cipész azonban alkoholista és lusta volt, amelyen a gyerekek érkezése sem változtatott. Összesen négy gyermekük született, de csak kettő maradt életben. A házasságkötés után Zofia még vállalt olykor modellkedést a pénz miatt, de a férje féltékenykedése miatt ez hamarosan abbamaradt.

Egy fenyegetés után még a földje negyedrészét is a férjére iratta, s ekkor már menekülni akart tőle. Az akkori dłubniai plébánosnak gyakran meg kellett hallgatnia Zośka panaszait brutális férjével kapcsolatban, aki nemcsak őt, hanem a gyerekeket is megverte és éheztette. Piotr Stachiewicz felidézte, hogy Zofia arról panaszkodott, hogy "undorodik férjétől, és nagyon sajnálja őt, mert nincs lelkiismerete"

A férje erőszakos alkoholista lett, s hosszú évek szenvedése után 1926 júliusában Zofia úgy döntött, hogy elhagyja a férjét és a gyermekeivel együtt nagynénjéhez, Katarzyna Żołdaniowához költözött, Krakkóba. A férje könyörgött, hogy menjenek haza, s Zofia engedett a kérésnek, hogy másnap ismét visszameneküljön az agresszív férfi elől. Később kiderült, hogy a férfi jóval korábban azért gyújtotta fel egy szomszéd házát, mert nem adta hozzá feleségül a lányát, így a nagynéni megijedt, s Zofiának új helyet kellett keresnie.

Pénze azonban nem sok volt, így 1926. szeptember 1-én keresetet indított a gyermektartásdíj miatt, amelyet a krakkói kerületi bíróság meg is ítélt neki. Ám a férje viselkedése egyre erőszakosabbá vált (önkényes behatolás, fenyegetés, testi sértés) nemcsak a feleségével, hanem a hozzá közel állókkal szemben is.

Néhány hónap múlva a férj abbahagyta a tartásdíj fizetését, de 1927 májusának elején, amikor találkozott vele (sógora, Marcin Herjan jelenlétében) megígérte, hogy pótolja az elmaradást, de keresse fel május 15-én a farmon. Cserébe azt kérte, hogy a vele szemben fennálló két keresetét vonja vissza. Ez a válókereset és a korábbi adományozás visszavonását is jelentette volna, amelynek első tárgyalása május 21-én lett volna, de Zofia nem akarta visszavonni a kereseteket. Ekkor a férje azzal búcsúzott, hogy "kis idő múlva úgyis a szívedbe csap egy erős villám."

Május 15-én, egy napsütéses vasárnap délután 2 óra tájban Zofia belépett a farmra az esedékes tartásdíj beszedéséért, ahol férje fogadta, de Zofiát sohasem látták többé. Amikor nem ért haza, a szállásadó aggódni kezdett, de csak kedden ment el a rendőrségre, ahol nem foglalkoztak a bejelentésével. Szerdán az édesanyja, Marianna Frontczakowa hivatalosan jelentette a lánya eltűnését a Krakkói Kerületi Bíróság ügyészségének, amely vizsgálatot indított.

Kihallgatták a férjét és átkutatták a farmot. A szobában vérnyomokat találtak, Paluch ruhái pedig frissen mosottak voltak (amely egyébként nem volt rá jellemző), így letartóztatták a cipészt. A közeli Dłubnia folyóban haramosan emberi maradványokat találtak, s a fej kivételével lasan az egész test előkerült. A vizsgálat során kiderült, hogy ezek Zofia Paluchowa maradványai.

A nyomozás után az ügyészség vádat emelt "gyilkosság" miatt Maciej Paluch ellen, s ez lett a korszak leghíresebb galíciai büntetőügye. A nyolc napig tartó tárgyalás alatt megállapították, hogy Paluch egy cipészkéssel és baltával megölte a feleségét, majd feldarabolta a testét.

A per 1927 december elején zajlott, s szinte mindenkit érdekelt az áldozat személye miatt. A tárgyaláson Maciej Paluch ártatlannak vallotta magát, de a bíróság 15 év börtönre ítélte, amelyben az is szerepelt "minden május 15-én egy sötét cellában, a bűncselekmény évfordulóján" . A büntetést végül a Legfelsőbb Bíróság később 12 évre mérsékelte.

A férfi a Wiśnicz Nowy börtönben töltötte büntetését, s 1931-ben kegyelmi kérvényt írt a lengyel köztársasági elnöknek, amelyben bevallotta felesége meggyilkolását, de nem kapott enyhítést, így le kellett töltenie a kiszabott időt (más források szerint két év rövidítést kapott).

1960. július 9-én hunyt el - koldusként.

djp