A XIX. század egyik legnagyobb angol költője nagyon szerette az állatokat, különösen a kutyákat. Fiatalkorában volt egy új-founlandi kutyája, Boatswain, amely elkapta a veszettséget. A költő próbált rajta segíteni, de nem sikerült, s a kutyája elpusztult. Ekkor emlékművet állított a kutyának a Newstead-i apátságban, s azt kérte, hogy a kutya mellé temessék majd el.

Byron azonban számtalan különleges állatot is tartott (lovat, majmot, pávát, libát, gyöngytyúkot, sast, borzot, rókát, gémet, egyiptomi darut, sólymot, varjút és még kecskét is), de az egyik legkülönlegesebb történetű, bizonyára a cambridge-i Trinity College-ban tartott szobatársa volt.

Az egyetem akkortájt (is) megtiltotta a hallgatók számára a kutyák tartását. Mindez nagyon zavarta Byront, mert szerette volna kedvenc kutyáját, az akkor életben lévő Boatswain-t magával vinni, de nem lehetett. Byron így alaposan áttanulmányozta az egyetemi szabályzatot és ezután egy nagyon jámbor medvét vásárolt magának szobatársnak. Az egyetem vezetőinek tiltakozására rávezette őket, hogy az egyetemi szabályzat nem tiltja a medvéket, amelyet így el kellett fogadniuk.

Byron még tovább ment, amellett, hogy kutyaként kezelte a medvét és beszélgetett vele, kitalálta, hogy akár hallgató is lehetne az egyetemen. Ezt azonban már nem engedélyezték.

Byron és nagy, szőrős barátja így nyugodtan és boldogan élhettek az egyetemen, s a költő gyakorta sétáltatta láncon a szelíd medvét. Amikor pedig végzett, magával vitte londoni birtokára. 

Persze másoknak is voltak érdekes háziállatai: