Daniel Defoe-t röpirat írása és politikai tevékenysége miatt 1703. július 31-én letartóztatták és pellengérre állították. Noha a pamfletet névtelenül tette közzé, a valódi szerzőséget gyorsan kiderítették, és Defoe-t letartóztatták, majd lázítással és rágalmazással vádolták.

Az Old Bailey-ben a hírhedten erőszakos Salathiel Lovell bíró előtt lefolytatott tárgyalás után Defoe-t bűnösnek találták. Lovell nyilvános megaláztatásra és határozatlan idejű börtönbüntetésre ítélte, amely csak a büntető bírság elengedésével ér véget. Három nap pellengér után Defoe bement a Newgate börtönbe.

Miközben ítélete végrehajtására várt, megírta a Himnuszt a pilótákhoz című művét. A verset úgy olvasták fel, hogy Defoe közben a pellengéren állt. A bámészkodók, akik gyakran megdobálták az elkövetőket romlott étellel, őt csak virágokkal dobáltak.

Robert Harley, Oxford 1. grófja és Earl Mortimer közvetítette a szabadon bocsátását, cserébe Defoe-nak a toryk titkosszolgálati ügynökeként való együttműködéséért. A rivális politikai oldallal való együttműködéséért cserébe Harley kifizette Defoe fennálló tartozásait. Defoe megírta a The Review-t, Anglia egyik első folyóiratát, magasztalva Őfelsége kormányának erényeit. Defoe különösen lelkes volt Anglia és Skócia egyesülése ügyében.

Nem sokkal később Harley elküldte Defoe-t északra, hogy kémként lépjen fel. Defoe-t mint jól ismert, másként gondolkodó presbiteriánust üdvözölték a skót egyházban, és a Közgyűlés tanácsadója lett, eközben folyamatosan beszámolt Harley-nek mindenről és az Unió (Anglia és Skócia egyesülése) eszméjét terjesztette. A kémkedésének csak a Hannover-ház uralkodása vetett véget.

Defoe éveken át írt propagandát a kormánynak, és csak viszonylag későn, 1719-ben, amikor már a 60 éves korához közeledett, publikálta leghíresebb művét, a Robinson Crusoe-t .

djp