Canduales, Lydia első (ma ismert) királya volt, aki a mai Nyugat-Törökország területén uralkodott. Hérodorotosz szerint a király eléggé tenyérbemászó alak volt, aki mindig kérkedett, leginkább gyönyörű feleségével, akit a legszebbnek tartott a világon. Kedvenc testőre órákon keresztül hallgathatta a felesége szépségéről szóló történeteit.

Agnodice egy legendás alak az ie. 4. századból, akit Athén első női bábájaként vagy orvosaként tartanak nyilván.

Már Mezopotámiában, Egyiptomban és Babilóniában is voltak orvosok, de mindenhol csak a férfiak tanulhattak, mert a nőket túl butának, túl finnyásnak és túl érzelmesnek tartották. Mindezek mellett egy nőnek csak egy férfit volt szabad megérintenie - a férjét. Az egyetlen kivétel a szülészet volt, ahol a nők is szerepelhettek. Talán Agnodice is szülésznőként kezdte a pályáját.

Szent Helier vagyis Hellerius, aki a Csatorna-szigetek közé tartozó Jersey védőszentje, s bőr és szembetegségek gyógyító szentjeként is emlékeznek rá, a hatodik században élt.

Az aszkéta remete pogány szülőktől született a mai Belgium területén található Tongerenben. Az apja egy Sigebert nevű tongresi nemes volt, az édesanyját pedig Lusigardnak hívták. A szülők már hosszú ideje vártak a gyermekáldásra, s végül egy Cunibert nevű keresztény tanítóhoz fordultak segítségért. Ő azt tanácsolta nekik, hogy sokat imádkozzanak és ha gyermekük születik, akkor ajánlják fel Istennek.

VIII. Henrik utolsó felesége sok tekintetben különlegesnek számított az öt elődjéhez képest, hiszen a király már a harmadik férje volt, s mikor túlélte őt, negyedszer is férjhez ment.

A négy férjjel ő Anglia legtöbbet házasodó királynéja, amely azonban kissé kétes dicsőség, bár mindenféleképpen illet a királyhoz, aki összesen hat házassággal dicsekedhetett.

II. Henrik (a fenti képen) egész ifjúkorában az apja (I. Ferenc) és a VIII. Henrik közötti vetélkedés tanúja volt, s végül a két király alig két hónapnyi különbséggel hunyt el. A trónra lépő ifjú király aztán visszaszerezte Calaist, Metzet, Verdunt és más területeket is. Jó diplomáciai érzékkel Ferenc nevű fiát hozzáadta a Franciaországban nevelkedő Stuart Máriához. Az sem zavarta, hogy a gyönyörű és intelligens lány jóval magasabb és két évvel idősebb volt, mint a félszeg Ferenc.

Châtillon Raynald (másképpen Renaud esetleg Reynald vagy Reginald) egy francia nemesi család második fiaként született 1125 körül, s még harmincéves sem volt, amikor Antiochia hercege lett. A jellemét jól tükrözi, hogy a "becstelen lovag" néven ismerték.

A második keresztes hadjárathoz csatlakozva jutott el a Jeruzsálemi Királyságba, s 1153-ban feleségül vette Antiochia uralkodó hercegnőjét, Constance-t. Egy év múlva megszületett legnagyobb gyermeke, Ágnes, aki aztán (Anna néven) III. Béla magyar király felesége lett, s később Imre valamint II. András magyar királyok édesanyja is.

Hydna egy görög hivatásos búvár lánya volt, aki maga is kitűnő búvár és úszó, valamint búvároktató volt Halkidikiben.

Miután a spártaiak ie. 480-ban (majdnem győzelemmel felérő) vereséget szenvedtek a perzsáktól a thermopülai szorosnál, I. Xerxész katonái Athén felé vonultak, a haditengerészetük pedig a part mentén hajózott. Eközben vihar tört ki, s a perzsák horgonyt vetettek a Pelion-hegy közelében, ahol Hydna is lakott.

Krisztina, az édesanyja legnagyobb bánatára lánynak született 1626. december 18-án, de szemben előző három testvérével, ő legalább életben maradt. Szülei már hat éve házasok voltak és eddig két halvaszületés mellett egy kislányuk született (szintén Krisztina), aki azonban pár hónapos korában elhunyt.

A megszületett kisbaba erős, rekedtes hangon sírt fel, s mindenki azt hitte, hogy fiú, de aztán rá kellett jönniük, hogy egy kislány érkezett. Az anya, Maria Eleonóra teljesen kétségbeesett, míg az apa, aki a kor egyik legnagyobb hadvezére volt európai viszonylatban is, a kezdeti csalódottság után csak annyit mondott: „Okos lesz és bolonddá tesz mindannyiunkat!”

A napóleoni Franciaország minden téren kontrollálni akarta Európát, s emellett jelentős kereskedelmet folytatott az amerikai kontinens országaival. III. György király országa azonban nehéz dió volt a számára, amelyet jól mutatott a trafalgari vereség is.

Nagy Katalin egy udvari vacsora közben megkérte Vaszilij Csicsagovot, egy tapasztalt haditengerészeti parancsnokot, hogy meséljen néhány anekdotát a háborús élményeiből.

A parancsnok lelkesen mesélni kezdett, s hamar elragadtatta magát, kiabálni kezdett, hadonászott és elég sok trágár kifejezést is használt, ahogyan a tengerészek között megszokhatta.