Az egyik legviszontagságosabb életű angol 'királyné' alig 34 évet élt, amely közben éveket töltött száműzetésben, s bár a nép kedvelte, az udvarban nagyon nem szerették. Összesen nyolc gyermeket is szült, de nem érte meg a felnőttkort egyetlen unokája sem.
Gaunt János fia, Bolingbroke Henrik, akit II. Richárd száműzött Angliából, Franciaországba menekült, ahol szívesen fogadták. Hamarosan azonban visszatért, 1399. július 4-én partra szállt York grófságban, majd elfoglalta egész Angliát, sőt augusztus 19-én a király (II. Richárd) is a fogságába került. (A borítóképre a francia IV. Henrik került az Indexen - nem tudom miért!!)
Juraj Janosik az egyik legnagyobb népi hős Szlovákiában, afféle szlovák Robin Hood. A leghíresebb szlovák betyár a nép körében legendává vált, s a népköltészettől a filmekig sok helyen találkozhatunk vele.
A 18. században Anglia és Amerika között egyre inkább fokozódott a feszültség, s ebben az sem segített, hogy az Egyesült Királyság tulajdonképpen börtönként használta Amerikát, hiszen sok bűnözőt oda deportáltak.
Az egyik leghíresebb francia királyi szerető, a kisnemesi származású Agnes Sorel, VII. Károly életének része lett, mint az első hivatalos francia királyi kegyencnő.
A születési helye vita tárgya, egyesek szerint Fromenteau-ban (Touraine megye) született, mások szerint Pikardiában, 1422-ben. Négy fivéréről tudunk, de a családhoz tartozott egy püspök és egy várkapitány is.
A kontinens országaiban jórészt már a 16. században áttértek a Gergely-naptárra a Julián-naptárról.
A két naptári rendszer működése alapvetően egyetlen pontban tért el egymástól, amely azonban a 18. századra már 11 napnyi eltérést jelentett a két naptári-rendszer között. A különbség nagyon leegyszerűsítve az, hogy a Julián-naptárban minden negyedik év szökőév, a Gergely-naptárban pedig a kerek százas évek közül csak a négyszázzal is oszthatóak. Így a Julián-naptár szerint 1700 szökőév, a Gergely-naptár szerint pedig nem, míg az 1600 mindkét naptári rendszerben szökőév.
A Santo Antonio egy III. János portugál király személyes tulajdonában lévő carakk típusú portugál hajó volt, amely elsősorban rezet és ezüstöt szállított. A hajó a portugál király zászlóshajója volt, így igazán fontos volt a számára, ráadásul a rakománya, a becslések szerint 18800 fontot ért, amely egy átlagos éves fizetés 4000-szerese volt, a mai értéke 100 millió font lehet. (Aa képen a „Santa Catarina de Monte Sinai” nevű hasonló carakk)
Hasonlóan a három évszázaddal korábbi példához, amikor a puritánok tiltották be a karácsonyt Angliában és a gyarmatokon, 1929 és 1935 között a Szovjetunió polgárainak is tilos volt a karácsony megünneplése - sőt az országban minden vallási ünnep tiltva volt. (Lenin a gyerekek között karácsonykor)
Nem elég azonban, hogy maga az ünnep tiltva volt, a karácsonyfák árusítása is büntethető tevékenység volt - bár az kicsit korábban kezdődött.
A cári Oroszországban Nagy Péter volt az első, aki megpróbálta népszerűsíteni a karácsonyfa-állítás szokását, mert az Európában megtett utazása során megismerkedett a téli ünnepek fenyőfadíszítésével is.
A legenda szerint az első karácsonyfát Luther Márton állította 1536-ban egy hirtelen ötlettől vezérelve. Amikor egy decemberi éjszakán hazafelé sétált a fenyveserdőben a wittenbergi otthona felé, s felnézett a tiszta égre, csillagok ezreit látta felcsillanni a fák ágai között.
